Isten segít!

Kategória: Csaba testvér elmélkedései Találatok: 299

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szentek_sztbenedek20.jpgSzent László király 1083 augusztusában István királlyal, Imre herceggel és Gellért vértanú püspökkel együtt két remetét is szentté avattatott az Egyházunkban! Szent András remete és Szent Benedek remete Nitrán van eltemetve! Életük lent olvasható!

Mint minden józanul gondolkodó ember, Szent László király is érezte marék porból született lényének határait, saját korlátait, gyöngeségét! Ezért alázattal, de végtelen bölcsességgel belátta, hogy társakra, szövetségesekre van szüksége, ha az Isten által rábízott feladatot - az ország békés felvirágoztatását -, jóvégre akarja vinni! Szent László nem csak e földi síkon keresett, - fennmaradt életműve alapján bátran hisszük is, hogy talált- szövetségeseket, hanem az örökkévalóságban is! Isten szentjei képesek és tudnak is közbenjárni értünk! Jézus Krisztus bíztatása nemcsak a földön élő embereknek szól, hanem minden idők minden emberének:  "Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek! Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” Jn16,23  Nagy belső erőt, bizonyosságot ad, ha tudjuk, hogy Isten szentjei közbenjárnak értünk!
Ez idáig érthetjük Szent László királyt, de egy kérdés csak ott motoszkál bennünk: a magányba visszahúzódó egyszerű remetéket, kik nem is Székesfehérváron voltak eltemetve, miért emelték ugyanakkor oltárra, mint a haza három szimbolikus védőszentjét? Ezek a világtól visszahúzódó, egyszerű remeték miért voltak annyira fontosak Szent László királynak, mint az ő nagy elődje, Szent István király?! Az Egyháznak miért annyira fontosak ezek az életüket önként odaadó remeték, hogy külön ünnepet szentel az ő tiszteletükre!?
Itt Déva vára alatt, gyermekeink oly sokszor elszavalták Kőműves Kelemen balladáját! Áldozat nélkül nincs élet! "Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz." Jn 12,24 Áldozathozatalra ma is szükség van! Jézus nem mást, hanem önmagát áldozta fel sokunk életéért! A pusztába visszavonuló, csendes remete tudatosan mond le a világ sok-sok megengedett öröméről, és élő hittel, magát korlátok közé zárva áldozza hátralévő napjait teremtő Istenének! Az Ószövetség véres áldozatát kiváltó, Krisztusban kötött Újszövetség, gyönyörű áldozata az Isten és emberszeretettől vezérelt keresztény önként vállalt odaszenteltsége, mindennapi állapotbeli kötelességei pontos, fegyelmezett végzése! Imádkozzunk, hogy Istenünk papi, szerzetesi hivatások mellett ajándékozzon nekünk egyszerű, mindent feláldozó remete hivatást is! Támasszon a Szentháromság a mi századunkban is olyan férfiakat és nőket, akik lángoló szívvel, Krisztus Urunk szerelméért, dalolva képesek mindenről lemondani! E lánglelkű, egész életüket prófétai elhívatotságban megélő egyszerű emberek nélkül, világunk elszürkül, kiszárad! Ők itt a földön az örökkévalóságban gyökereznek, nélkülük az emberiség, akár a nagy hajó horgony nélkül, elsodrodik, elveszik a nyílt vízen!
12.00 Torna - A mindennapi torna, ha rendszeresen végezzük, önként vállalt, - egészen biztos, hogy - nem könnyű áldozat a szeretet oltárán! 
14.00 Történelem Tanösvény! Hovári János professzorral indulunk tovább az Erdély zivataros történelmének kanyargós útjain... Szeretettel hívlak, tartsatok velünk! 
18.00 Szentmise! Ha Isten segít, egy több mint 1000 éves,  Szent András és Szent Benedek korabeli kápolnában, az algyógyi rotondóban fogunk szentmisét bemutatni. Gyertek, imádkozzunk az Úrhoz, kérjünk tőle lánglelkű remete hivatásokat, olyan férfiakat, nőket, akik az Isten és az emberszeretetnek lobogó, mindannyiunknak utat mutató bajnokai tudnak lenni.
Szeretettel, 
Csaba t.
2020. június 18.
Szent Zoerard-András és Benedek remeték
Az István királlyal, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt 1083-ban szentté avatott két remetére emlékezünk liturgikus emléknapjukon, július 17-én.
András és Benedek életét, legendáját Boldog Mór pécsi püspök írta meg, Benedek és Fülöp apátok elbeszélései alapján. 
András (eredeti neve: Zoerard, magyarosan: Szórád) Isztriából vagy Lengyelországból származott, és rövid pannonhalmi tartózkodás után került a Nyitra melletti bencés kolostorba. Itt engedélyezték számára a remeteéletet a Zobor-hegyen, és itt kapta az András nevet Fülöp apáttól. Később a Trencsénhez közeli Szkalkába költözött egy barlangba. A nagy ünnepekre visszajárt a kolostorba, és a közösség tagjai is látogatták őt, különösen barátja és tanítványa, Benedek volt gyakori vendége.
András ételben, italban, alvásban egyaránt szigorú mértéket tartott.
„Mikor pedig a nagyböjti időszak következett, annak a szerzetesi életnek a példájára, amelyben Zoszimász apát élt, amikor valaki negyvenöt datolyával töltötte el a nagyböjtöt, ő Fülöp atyától, akitől a szerzetesi ruhát elfogadta, negyven diót kapott, és azon élve, ennyi táplálékkal megelégedve, örömmel várta a szent húsvét napját.”
„[...] csak olyan éjszakai nyugalmat engedett testének, hogy azt inkább lehetett kínzásnak és gyötrelemnek, mint nyugalomnak nevezni. Egy tölgyfa tönköt, amit lesimított ugyan, kis kerítéssel vett körül, és ebbe a kerítésbe éles nádszálakat rögzített minden oldalról. Aztán a tönkön ülve olyan helyzetet foglalt el tagjai felüdítésére, hogy ha teste álomtól elnehezedve, véletlenül valamerre eldől, a nádszálak hegyétől súlyosan megsértve felébredjen. Ezenkívül még fából készített abroncsot is tett a feje fölé, amire négyfelől négy követ is függesztett, hogy ha álmos fejét bármerre lehajtja, a kő megüsse.” (Részletek a legendából)
Szkalkai magányában András favágással és földműveléssel is foglalkozott.
„Amikor aztán a túlzott munkától és a szigorú böjtöléstől teste és lelke legyengült, s egyik napon szinte halálra válva feküdt, egy szép arcú és angyali tekintetű ifjú jött, és kocsijára téve a kunyhójába vitte.” (Részlet a legendából)
Szerette ezt a munkát, de a kemény aszkéta életmód miatt mindez csakhamar felőrölte életerejét. Barlangjában halt meg 1010 körül. Holttestét Nyitrán helyezték örök nyugalomra a Szent Emmerám-székesegyházban.
Mór pécsi püspök Géza hercegnek (a későbbi I. Géza, Szent László király bátyja, Könyves Kálmán apja) ajándékozta András vezeklőövét, és a jámbor herceg viselte azt.
András halála után tanítványa, a valószínűleg felvidéki származású Benedek vonult el a szkalkai barlangba. Mesterét mindössze három évvel élte túl. Rablók támadtak rá, kincseket keresve rejtekében. Agyonverték, holttestét a Vág folyóba vetették.
„...sokáig keresték a testét, és nem találták egy egész esztendőn át, feltűnt, hagy egy sas ült a Vág folyó partján, mintha valamit őrizne. Ebből a holttest holléte felől bizonyossá válva, valakit a vízbe küldtek, és így sértetlenül megtalálták, mintha csak a minap halt volna meg. Ugyanott temették el Benedeket, Boldog Emmerám vértanú bazilikájában, ahol a szent atya, Boldog András csontjai pihentek.” (Részlet a legendából)
A két remetét Szent László király uralkodása alatt, 1083. július 17-én avatták szentté.
Remetebarlangjuk közelében a 13. század elején megalapították a szkalkai bencés apátságot Szent Benedek és Mindenszentek tiszteletére. A nyitrai egyházmegye patrónusként tiszteli a szent remetéket.
A mai időkben különösen nehéz megteremteni „a pusztaság és a csend övezeteit”, mert állandóan eltöltenek benneteket a munkátokkal járó bonyodalmak, az események egymásra torlódnak, túlságosan hatalmába kerít a tömegkommunikáció igézete, olyannyira, hogy a belső béke kerül veszélybe és azok a magasabb rendű gondolatok, melyeknek az emberi létezést kellene jellemezniük. Próbáljatok egy kis csöndet hozni életetekbe!
Nehéz, de lehetséges megteremteni „a pusztaság és a csend övezeteit”. Fordítsatok időt, különösen esténként, imádságra, elmélkedésre, arra, hogy elolvassatok egy-egy oldalt az evangéliumokból vagy egy-egy szent életének valamely epizódját. Ilyen módon teremtsetek egy kis zugot, így teremtsétek meg magatok számára „a pusztaság és a csend övezetét”.
Istenünk, Szent Zoerard-András és Benedek a te hívásodat követve a remeteség magányát választották, hogy a csendben imádsággal és munkával tökéletesebben szolgáljanak neked. Közbenjárásukra add segítségedet, hogy e világ változandóságai közepette is készségesen meghalljuk szavadat, és mindenben kövessük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530) 
Képek: Kovács Olivér/Műemlékem.hu; Wikipédia; Mindszenty Alapítvány
Magyar Kurír