Isten igazi, csendes bajnokai lehessünk a világban

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szentek_752497573_1749030709774545_6337324176991704728_n.jpgBrindisi Szent Lőrinc, könyörögj érettünk! Segíts, hogy ne siránkozó vesztesek, hanem Isten igazi, csendes bajnokai lehessünk a világban; akik a rájuk bízott szántóföldet hűséggel megművelik, a töviseket kitépik, s életükkel százszoros termést hoznak!

Ámen.

Brindisi Szent Lőrinc (1559–1619) kapucinus szerzetes, rendkívüli műveltségű teológus, diplomata és egyháztanító (Doctor Apostolicus) volt, aki a török elleni küzdelmekben is meghatározó szellemi-lelki szerepet játszott.
Életéből, lelkiségéből három kiemelkedő eseményt érintünk:
1. A tudás és a műveltség felelősség: az alázat eszköze, nem a gőgé. Lőrinc csodálatos nyelvtehetséggel és memóriával rendelkezett: a latin, az olasz és a spanyol mellett folyékonyan beszélt héberül, görögül, németül és franciául, sőt fejből idézte a teljes héber Ószövetséget. Zsidó rabbikkal vitázott a saját anyanyelvükön, és a császári udvarok legműveltebb diplomatája volt.
- A talentumok és a szellemi képességek nem arra valók, hogy mások fölé kerekedjünk vagy pöffeszkedjünk velük, hanem arra, hogy hidakat építsünk és szolgáljunk. Lőrinc a kapucinusok szegénységében élt, és a hatalmas tudását kizárólag az igazság védelmére és a felebaráti szeretetre használta.
2. A lelki erő és a hit legyőzi a fizikai túlerőt: Amikor 1601-ben a székesfehérvári csatában a keresztény seregek szembekerültek a többszörös túlerőben lévő oszmán hadsereggel, a katonák megriadtak. Lőrinc tábori lelkészként egy szál feszülettel a kezében, lóháton ment a seregek élén, és bátorította őket. A csata a keresztények győzelmével zárult.
- Az ember életében a legnehezebb csatákat nem testi fegyverekkel vagy külső erőfölénnyel nyerjük meg, hanem belső meggyőződéssel, szellemi tartással és Istenbe vetett bizalommal. Amikor az életben csüggesztő túlerővel (félelmekkel, betegséggel, nehézségekkel) találjuk szembe magunkat, a hit adhat erőt a talpon maradáshoz.
3. Az igehirdetés és a Szentírás személyes jelenléte az életben
Lőrinc nem száraz teológiai előadásokat tartott, hanem lángoló szívvel beszélt. Úgy tartotta, hogy Isten igéje olyan, mint a mag: ha nyitott szívre talál, átformálja az embert. Szenvedélyesen szerette a Szentírást, és az Eucharisztiát (a szentmisét) olyan elmélyülten ünnepelte, hogy misézés közben gyakran könnyekre fakadt.
- A hit nem puszta szabálykövetés vagy elmélet, hanem élő kapcsolat. Amit képviselünk – legyen az az evangélium, az emberség vagy a szeretet –, azt hitelesen, egész lényünkkel, megélt tapasztalatként kell továbbadnunk másoknak.
„Isten szava a lélek fénye, az akarat tüz és az elme tápláléka.”
Brindisi Szent Lőrinc