Szeretettel,
Csaba t.
Ott, ahol vagy szeress, és bízd Istenre gondjaidat.
Barátomnak,
neked ajánlom e pár sort,
neked, aki éjszakai repülésben keresed utadat:
Illés próféta idejében az uralkodó réteg bűnei, az emberek önzése bezárta az
eget, és szegénység, nyomor szakadt az országra. Ebben a reményvesztett
világban az életnek s a szeretetnek csodálatos fáklyája a szidoni Careftában élő
özvegyasszony. Egyetlen kisgyermeke van, tehát tízen-, húszon éves fiatal
özvegy, aki nem magába roskadva tétlen várja a megsemmisülést, hanem az utolsó
falat kenyerének megsütéséhez rőzsét gyűjt. Képzeljük magunk elé: Ott áll az
erdő szélén, az országúton ez az egyszerű, kedves arcú fiatal nő, elvesztette a
férjét, nincs senkije, semmije, halni készül gyermekével. És most megjelenik
valaki, bárki, egy idegen, bajbajutott, éhes ember, és Isten nevében arra kéri,
hogy adja át utolsó falat kenyerét, hogy mondjon le a legszentebbről, a kisfia
és a maga életét jelentő betevő falatról. Választania kell az élet és a
szeretet között!
Döbbenetes lehetett Illés prófétának látni azt a végtelen jóságot, amellyel ez
a fiatal, tiszta lélek meggyúrja az utolsó marék lisztjét, tüzet rak, megsüti a
cipót, majd alázattal átnyújtja az ismeretlennek, az idegennek az utolsó falat
kenyeret, s benne szimbolikusan mindazt a megélhetést jelentő anyagi jót,
amiért oly sok háború dúlt a földön.
Ez az asszony az élet s a szeretet között kellett válasszon, s ő a szeretet
mellett döntött. Irgalom, szeretet, jóság és mélységes hit hordozója ez az
asszony. Talán pont e névtelen nőnek a jósága és szeretete nyitja meg az eget,
és menti meg az akkori „Szodomát” a pusztulástól.
A mi világunknak megvannak-e a maguk careftai lányai, fiai?
Két történetet szeretnék megosztani veletek:
Egyik gyermekünk hatalmas szeretettel csüng az édesapján, egy nagydarab durva
kinézetű roma férfin. Megcsodáltam ezt a szeretettet, és egy alkalommal rá is
kérdeztem, hogy miből fakad ez a ragaszkodás. Egy nagyon érdekes történetet
mondott el ez a tizenéves kislány: Négyéves korában leforrázta magát
véletlenül, az apa kétségbe esetten szaladt vele a kórházba. A gyermeket
befogadták, tisztességesen ápolták, de az apa kint kellett maradjon a korház előtt.
A kislány elmondta, hogy ő fent az ablakban, az édesapja lent az udvaron sírt.
Az apa haza ment, vizet forralt, és beledugta a kezét a lobogó vízbe. Így perceken
belül ő is ott lehetett a lánya mellett a kórházban, s ha nem is egy kórteremben
voltak, mégis alkalma volt, ápolni a lányát.
A minap többgyermekes családnál voltam látogatóban. A gyermekek nálunk vannak
az intézetben, de a nyári vakáció egy részét otthon töltik. Ez a család egy kis
garázsban lakik. Az egyetlen ágyat átengedték a szülők a gyermekeiknek, s így ők,
a szülők kint a szabadban eszkábált egyszerű heverőn alszanak. Az édesapa
szegénységét szégyellve, próbálta magyarázni, hogy végül is kint a szabad ég
alatt jobb a levegő, csak az a baj, hogy az augusztus végi hajnalok harmata
egészen átáztatja az ágyneműt és a hajukat.
Ezek az emberek szélsőséges helyzetekbe kerültek, dönteniük kellett a szeretet,
és saját épségük, kényelmük, érdekük között. Egyszerűségükben, szegénységükben a
szeretet mellett döntöttek.
Hiszem, hogy világunkat nem a nagyok, az uralkodók formálják, mentik meg, hanem
az egyszerű careftai özvegyasszonyok, akik a maguk névtelen hősiességével –
talán csak egy kis falat kenyérrel – bizonyítják, hogy az emberi nem, minden bűne
ellenére Istengyermekségének csodálatos vonásait hordozza. Amikor akár egyéni, akár
mindannyiunk világában elhatalmasodik a bűn, az önzés, a balgaság, és sötét
lesz, bezárul még az ég is, akkor nem a nagy politikai elemzések, kétségbeesett
magunkba roskadás, vagy a pánikba esett menekülés a megoldás, hanem az irgalmas
szeretet, a jóság, az önzetlen szolidaritás és az Isten irgalmában való
végtelen hit. Igen: ott, ahol vagy szeress, és bízd Istenre gondjaidat. Ez az
egyetlen út, mely kivezethet bennünket, bűnökben megtöretett világunkból. Bármi
is történt, legyünk bár önön, vagy mások bűnei miatt halálra sebzettek, a
kilátástalan betegségek útvesztőjében, ott, ahol vagyunk, bűnbánó szívvel, alázattal
kezdjük el szeretni, azt, akinek a legnagyobb szüksége van a szeretetünkre. És
bízzunk alázattal abban, aki jónak látott megteremteni és meghívni országába.
Böjte Csaba OFM
Translated by Mrs. Katalin Szirmai
A careftai asszony
Az új tanévre készülve, szeretettel küldöm ezt az elmélkedést. Nagyon
sok az új gyerek, aki nálunk szeretne otthonra találni. Nekem segített ez az
özvegyasszony, néhány új gyerek befogadásánál a helyes döntést meghozni.