Isten kegyelméből nagy szeretettel köszöntlek az Úr 2008-dik esztendejének első napjaiban. Szívem minden melegével kívánok nektek egy örömteli, sikerekben gazdag, boldog új évet.

 

 

Jókívánságaim tolmácsolása mellett szeretnélek benneteket informálni a szép nagy családunkról. Arról a családról, melyet szeretettel, és nagy bizalommal együtt hoztunk létre, azáltal, hogy befogadtunk utcára kerülő szegény gyermekeket. Így a hosszú évekre vissza nézve magam is csodálkozom, azon a magától érthető bizalomon mellyel 1992-93-ban elindultunk. Én bíztam bennetek, hogy a megígért támogatást küldeni fogjátok, ti biztatok bennem, hogy a nagylelkű jóságotokból küldött adományt arra fogom használni amire ti szánjátok, és mindannyian bíztunk abban, hogy az utcára került szegény, árva gyerekek nevelhetők, formálhatok, és hogy ebbe a szép munkába a Kommunista diktatúrából ép csak kijövő román hatóságokat is be lehet vonni. Bizalom! És most így hosszan nézve a gyermekeinken szinte nem jön, hogy higgyem, hogy a bizalmunk ilyen csodálatosan szép gyümölcsöt termett.

Amint tudjátok az akkori kis szeleburdi, kócos gyerekek nem csak a négy osztályt végezték el, hanem sokan közülük már főiskolákban, egyetemeken tanulnak tovább. Az első fiú kit még 1992-ben fogadtunk be, Zoltán, a nyáron szerezte meg a közgazdászati diplomát, az öt éves egyetemi tanulmányai során. És utána szépen sorban jönnek a többiek, bizonyítva azt, hogy a bizalom a huszonegyedik században is megtermi a gyümölcsöt.

Sokan elmentek főiskolába Déváról, de a házaink nem maradtak üresen. A nagy családunk ajtaján újabb és újabb gyerekek kopogtattak, kopogtatnak, így egyetlen ágy sem maradt üresen. Örömmel mondhatom el, hogy nem csak Déván, hanem a többi otthonunkban is telt ház van, jelenleg több mint hétszáz gyerek lakik a 16 központunkban.

Ebben a beszámolóban inkább a mi felnövekvő gyerekeinkre szeretné összpontosítani. Kolozsváron a tovább tanuló fiataloknak sikerült vásárolnunk három évvel ezelőtt egy 200 négyzetméteres házat, ez az otthon az első évben megfelelő volt, de már tavaly több mint 30 fiatalt kellett volna befogadjon, így több gyerekünk is albérletbe kényszerült, melynek a költségei a drága egyetemi városban nagyon sokba kerülnek. Nehézségeinket látva a provinciánk felkínált egy nagyon szép telket, hogy építsünk rá egy főiskolások számára alkalmas kollégiumot 50-60 férőhelyest. Elkezdtük a tervezgetést, álmodozást, partner keresést, akik szeretettel támogatni tudnak ebben a nagyon szép, de igen költséges erőfeszítésünkben. Eddig egy Norvég egyetemistákból álló közösség állt igen nagy szeretettel, lelkesedéssel az elképzeléseink mellé. Reméljük, hogy a jó Isten áldását adja erőfeszítéseinkre, és így megépülhet a főiskolásaink számára Kolozsváron ez az otthon. Mi azoknak akarjuk megépíteni, akiknek a támogatásotok nélkül még esélyük sem lett volna arra, hogy négy osztályt elvégezzenek. Ők  bíztak bennünk, hallgattak ránk, akkor mikor arra biztattuk, hogy tanuljanak, hogy jövőjük legyen. Ők tanultak és most úgy érzem, hogy jó lenne kitárjuk előttük a továbbtanulás ajtaját.

Szeretettel köszönöm, hogy eddig mindig és mindenben mellettünk álltak a kedves Bécsi, Osztrák testvéreink. Istenben bízó lélekkel imádkozunk, hogy mindazt, mit értünk szeretettel tettek, abból olyan örök kincsek legyenek, melyeket a moly nem rág szét, és a rozsda nem esz meg, hanem melyek megmaradnak az örök életre. Adná az Isten, hogy ezek a gyerekek, akik ezen a földön nem tudják megköszönni a jóságotokat, majd az örök életben, értetek, és családjaitokért imádkozva megköszönjék mindazt, mit önzetlenül értük tettetek.

Kisebb testvéri szeretettel, kívánok mégegyszer boldog új évet, Csaba t.