Ez a gyerek is,  gondolom az úton nőtt mostanáig fel, és lám ez lett belőle. Egy kisgyermek, mikor még nevelhető, ha elkezd óvodába járni, ott megtanulja a közösségi viselkedést, a környezetére való figyelést, egyfajta önuralmat, és lassan szépen elkezd emberré válni. 

Kedves Kinga!

Köszönöm a levelét és azt az aggódó anyai szeretetet, mely az Ön leveléből árad. Pontosan nem tudom, hogy ki is ez a román állampolgárságú kisfiú, aki a Blaha Lujza téren garázdálkodott, és hogy ott, és hogy utána mi is történt? Nekünk nem volt, és most sincs kapcsolatunk ezzel a gyermekkel.

Hogy mi lesz vele? Neki egy komoly nevelőintézet kell, egy kemény gipsz, mert sajnos másképpen az ő személyisége nagyon szétfolyik, és csak problémát fog jelenteni a maga és a környezete számára is.

Évek óta mondom, hogy nem szabad egyetlen gyereket sem az úton hagyni felnőni. Ez a gyerek is,  gondolom az úton nőtt mostanáig fel, és lám ez lett belőle. Egy kisgyermek, mikor még nevelhető, ha elkezd óvodába járni, ott megtanulja a közösségi viselkedést, a környezetére való figyelést, egyfajta önuralmat, és lassan szépen elkezd emberré válni.  Egy gyerek, ha minden reggel nyolcra iskolába kell menjen, ha ott ötven percig helyben kell üljön, és figyeljen valami szép, érdekes előadásra, akkor megtanul lassan parancsolni önmagának is, és az elemi, állati ösztönei fölé emelkedve,  emberi döntéseket hozni. Amennyiben lelki nevelést is kap, akkor a gyerek rádöbbenhet, hogy ő nem egy lakatlan sziget, hanem a lelke mélyén ott lakik az élő Isten, aki a lelkiismerete által szólni akar hozzá, és az imádság csendes perceiben utat is akar mutatni neki. Ez az összeszedett belső élet nemcsak megszentel, hanem fel is emel egy örömteli boldog életbe, melyet megoszthat a környezetével. Ahogyan az anyaméhben formálódunk, növekszünk, ugyanúgy ezen a földi síkon is folyamatosan növekedhetünk, kibontakozhatunk, a lét mind szebb, és teljesebb megismerése által. A vegetatív egyszerű ösztön lét fölé emelkedve, belenőhetünk a bölcs emberi életbe, mely  hihetetlen szép távlatokat nyit meg előttünk. A keresztény ember tudja, hogy a józan emberi bölcsesség fölött ott van a természetfölötti lét, melyet az ember a maga gyengeségei tudatában, Isten jelenlétében, szeretetben megélhet. A nevelés lényege, hogy felkínáljuk ezt a nagy kalandot, a felnőtt nagykorú emberi életet az utánunk jövő generációknak, melyre Isten mindannyiunkat meghívott, mely a semmiből a végtelenbe tart. Hihetetlenül szép és gazdag az emberi lét.

Az emberi lét kultúráját kellene felkínáljuk családjainknak, környezetünknek. Olyan döbbenetes számomra, hogy ma amikor a lakáskultúra, vagy a táplálkozás kultúrája olyan rafináltan kifinomult lett, miért nem fontos az élet kultúrája? Az, hogy egy üveg bor, hogy néz ki, és hogy milyen az ize, zamata, illata egyáltalán nem mindegy, akkor miért lehet mindegy az, hogy valaki, hol nő fel és hogy milyen körülmények között éli le az életét? Miért nem törekszünk, és miért nem segítsük egymást egy magasabb kultúrájú létre?

Sajnos rengeteg gyerek nő fel az utcán, és nagyon sok gyerek, hihetetlen kihívást jelent a pedagógusoknak. Sokfelé  a problémákat nem megoldják, hanem a szőnyeg alá seprik, és akkor szépen egy napon előáll egy gyermek, fiatal, felnőtt és a maga primitívségében hihetetlen sok fájdalmat, kárt tehet önmagában is, de a környezetében is.

Társadalmainkra rátelepedett egy bágyadt, mindent toleráló elbizonytalanodottság, és így nagyon sokfelé a gyermekeket a felnőttek kiszolgáltatják a szabadon csapongó vágyaiknak, elemi ösztöneiknek.  Sajnos már látható, hogy ennek a mindent toleráló magatartásnak, az lesz a vége Európaszerte, hogy gyermekbörtönök fognak létesülni.

Szerintem a nevelést nem szabadna csupán az információk visszakérdezésére kihegyezett oktatássá degradálni, hanem az élet csodálatos szépségeinek távlatait utáni vágy felébresztésével, azok eléréséhez szükséges belső lelki, szellemi, erkölcsi erők  kialakításával kellene  az  iskola, a nevelés hozzájáruljon a teljesértékű emberi létünkhöz.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.