Kedves Szovátai munkatársaim!

Nyomtatás

Kedves Marika!

Mindennél jobban szeretett gyerekek!

A szovátai ház emberi figyelmetlenségből, rosszakaratból hihetetlenül gyorsan pár óra alatt leégett, félig készen, egy nagypéntek hajnalban. Borzadva álltam a tavaszi hajnalban az égő máglya mellett. Éreztem a gonosz lélek hatalmas erejét, mely mint ordító oroszlán jár körül, és azt nézi, hogy kit nyelhet el. Álltam ott, az elviselhetetlen forróság szélén, és nagyon kicsinek, sebezhetőnek éreztem magamat, de éreztem, az Istenben kapaszkodó, mindig újrakezdő ember, hihetetlen erejét is. A gonosz azt szerette volna, hogy a tűz okozta károktól összeomolva, kicsinyesen egymás nyakának ugorjunk, és a bűnöst keresve, bepereljük egymást a kivitelezővel, a ház vezetőivel, ujjal egymásra mutogatva vádoljuk, pellengérre állítsuk egymást. Mi akkor Istennek hála alázatosan mindannyian magunkat vádolva összefogtunk, és kicsinységünk tudatában, Istenre figyelő lélekkel, külső segítségeket kérve elkezdtünk építkezni.

Szováta ujjá épült nagyon rövid idő alatt, és szebb, egészségesebb épület lett belőle, mint amilyennek eredetileg terveztük. És jó volt az új épület szentelésére összegyűlni azokkal, akik annak idején ott álltunk az épület füstölgő romjainál, és elkoccintani a hálaadás poharát.

Tudom, hogy a gonosz lélek nem adja fel! Újból és újból, keresi, hogy hogyan tudna elnyelni minket. Marék porból teremtett esendő lények vagyunk, akarva akaratlanul hibákat követünk el, gyengeségeink korlátai itt is ott is kiütköznek, de mi legyőzhetetlenek vagyunk, ha az újrakezdésben meg tudjuk egymást ajándékozni a kiengesztelődéssel, ha feltudjuk kínálni egymásnak bűnbánó lélekkel az újrakezdés kegyelmét.

Ezzel az újrakezdő nagy szeretettel köszöntöm Marikát újból Szovátán. És a többiekkel is, kik sebekkel mentek el Szovátáról, ugyanezzel a nagy szeretettel szeretnék előbb utóbb leülni beszélgetni.

Sokszor mondottam hogy nekünk Jézus Krisztus nem az uralkodás, a hatalom örömét kínálja fel, az a gonosz lélek "ajándéka", hanem a szolgáló szeretettre hív minket. A legnagyobb közületek az aki mindenki szolgája, aki este a legkésőbb alszik el, és aki reggel leghamarább kell fel, aki, az ünnepek alatt is mindent félretéve ott tud maradni a gyerekekkel, aki leghamarább megtudja vigasztalni a szomorúakat, és aki a legszebben énekel, az elanyátlanodott gyerekeknek. Közületek az az elöljáró, ki fenntartható pályára tudja állítani a házat, akinek a legtöbb barátja van a városban, a környéken, aki kész meghalni is értetek.

Hiszem, hogy az ellenségeskedés tüzében leégett Szovátát újratudjuk építeni! Én kész vagyok újrakezdeni. Úgy látom jelenleg, hogy nyolc kis család mellé az irodába elég lesz a kedves Vilma néni, ö szépen könyvel Palkó Cecília felügyelete mellett, és fogadja a hivatalos látogatókat délelőtt. Marika délutánokon az irodában tartózkodik, válaszolgat a levelekre, fogadja a kedves vendégeket, és ha a házban valamelyik nevelő, vagy gyerek gondokkal küzd akkor azt meghallgatja, próbálja Isten segítségével erőt, békét, egyetértést találni. Az ö feladata, hogy kipihenve, nyugodtan megtegyen mindent, hogy a gyermekekre, kollégákra az a csendes tavaszi meleg eső, napfény bőven áradjon, ami a göcsörtös tövises akác fából is kihozza a szép fehér, nektárral teli élő virágot. Feladata nem az, hogy faragó fejszével, lánc fürésszel kitépje a jót az emberekből, a szépet, a nektárt, mert azt nem lehet.

 Éppen ezért a szovátai házról továbbra is lecsatoljuk a környékbeli napköziket, az idén nem akarom, hogy különféle pályázatokkal, stb-vel  nehezítsük a ház életét. Marikának nincs jóga se alkalmazni, se elküldeni senkit. A házban csak a nyolc nevelőnő, Vilma néni, és Marika marad. Gondolom, hogy a 8O gyermek gondjai megoldására bőségesen elégséges ez a felállás. Természetes, hogy eddig is voltak önkéntesek, és ha a ház működése normális, és békességes, akkor ezentúl is fogadhatunk önkénteseket.

 A ház vezetője én vagyok, és ígérem, hogy két - három hetente felfogom keresni vagy személyesen vagy Karda Róbert, vagy Palkó Cecília által a házat, és a döntéseket mi fogjuk meghozni. Nagyon határozottan írom, hogy Szovátán csak az fog hosszabb ideig megmaradni, de ez mindenik házunkra érvényes, aki a szeretet, a jóság, a bizalom, a remény útján jár. Bármilyen kérdés megvitatására nyitott vagyok, de a gyűlölködés tüzében nem szeretném ha újból leégne egy ház. Semmi, senki bűne nem jogosít fel, hogy letérjünk a szeretet útjáról, és egymás háta mögött rosszakat mondjunk, áskálódjunk, hagyjuk hogy a világ mocska betemessen minket is. 
Hogyan gondolom el hosszabb távon a sóvidéki  gyermekvédelmet?
Szeretném, ha a Lengyel házaspár, Jancsi és Kata megerősödne a kisebb családi életükben is, de a ház felelős vezetésében is, hogy ferences alázattal, de kellő határozottsággal megtudják fogni a gyermekek kezét, hogy egyetlen egyet se tudjon a gonosz lélek elragadni. Szeretném, ha Marika a helyes arany középutat megtalálva segíteni tudna Jancsinak abban, hogy felnőjön a ház vezetéséhez. Amennyiben Marika munkája eredményes, és lassan a széttöredezett csontok összeforrnak, akkor felfogom öt kérni, hogy a benne lévő jóságtól vezetve szépen alázattal, az egész térség szegény gyerekeinek a szolgálatára legyen, a napközi hálózat és a Szovátai ház által.
 Mindazoknak akiknek megköszöntem a munkáját Szovátán idáig és ők elmentek, azt üzenem, hogy bennem nincs harag. Én őket mint embereket nagyon sokra tartom, és hiszem, hogy a jövő sok mindent tartogathat. Mindenki tudja, hogy emberi gyengeségből eddig is voltak olyan munkatársaim, akik elsodródtak, majd egy kiadós beszélgetés után felelős posztokba visszakerültek az alapítvány házaiba. Nyitott vagyok, és hiszek az újrakezdésben. Hiszem, hogy a legszebb ajándék amit egymásnak adhatunk a kiengesztelődésre való nyitottság, és  a szeretetből fakadó újrakezdésben való őszinte bizalom. Én ezt az ajándékot nagy szeretettel felkínálom minden volt munkatársamnak. 
Kisebb testvéri szeretettel, csaba t.