"az Úr angyala, így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.”
Mt 1,1
A két gyönyörű Mária ünnep között, emeljük tekintetünket Szent Józsefre! József szeretettel várja Názáretben jegyesét Máriát, hogy hazaérjen Erzsébettől! Mária gyermeket vár, József tudja, hogy nem tőle van a gyermek. - Mi történt?! - Nem érti, megtorpan! Fél, lemond a családalapításról, a gyermekvállalásról.
Sajnos a mai ember is sok szempontból Józsefhez hasonlít! Csalódtunk önmagunkban, egymásban, a világban, félünk, és e félelem miatt lelassulunk, az út szélére húzunk, lemondunk arról, hogy közösségben élve együtt álmodjunk, alkossunk! Ezért kevés a közös vállalkozás, együtt dolgozás, de még a baráti önfeledt nótázás, tánc, vagy a csoportos túrázás, kirándulás is kiment a divatból! Sajnos sokan a családalapításról, a gyermekvállalásról is lemondanak, mert félnek a kudarctól, mert inkább a biztonságosnak vélt visszavonulást, magányt, bezárkózást válasszák! Ezért van oly sok magányos ember, vénlány, vénlegény! Kevés a gyermek a családokban, konganak az iskoláink, néptelenednek el a falvaink, városaink, a templomaink! Félünk, kishitüek vagyunk, Isten vigasztalására, biztatására várunk!
Kétezer évvel ezelőtt Isten szól! "József, ne félj! " Bölcsen megnyugtatja, meg is magyarázza sőt utat mutat neki jóságosan!
- József lehet, hogy nem érted, de ne félj, az élet tőlem van, a Szentlélek nem csak téged, de Máriát is vezeti egy olyan úton, melyet talán soha nem fogsz megérteni, de bízzál benne! Ne mondj le a családalapításról, merd feleségül venni Máriát, mert a születő élet, a gyermek ajándék, áldás neked és az egész emberiségnek!
Szent József nagysága, hogy kishitűen, gyanakodva nem a félelmeire, hanem az őt bátorító, neki feladatot adó élő Istenre hallgat! Mária mellett dönt, az élet mellett dönt, vállalja a családot, a gyermeket! Óvó szeretettel hordozza a kis Jézust, aki mellett az egyház halhatatlan szentje, mindannyiunk számára örök példakép lesz.
Hiszem, hogy ma is szól az Isten, hozzánk mindannyiunkhoz szól!
- Gyermekem, a XXI. századi József, ne félj! Ne torpanj meg, sok mindent nem értesz, de merd megszólítani bizalommal a társadat, merd megfogni embertársaid kezét! Bízzál magadban, benne, mert a Szentlélek ma is közöttetek, bennetek él! Mennyei Atyád vezet, az élet vállalására, hordozására nem csak biztat, de útmutatást, erőt is ad! Bízhattok gondviselő jóságomban!
Életem, örök üdvösségem igazából attól függ, hogy bizalommal, József példájára önmagamról lemondva, a közösség, a család mellett döntve vállalom - e az életet? Vállalom a küzdelmet korunk Heródeseivel, ha kell a menekülést, a pusztai vándorlást is, az én szeretett családomért? Vagy félelmeimre hallgatva megtorpanok és a magányt, a bezárkózást, a saját érdekeim önző szolgálatát választom!?
A közösség vállalása, vagy önző magány?! Ez a két út áll előttünk! A döntés joga, de terhe is az enyém! Isten szavára választhatom bátran a közösséget, a családot, az életet, de félelemtől vezetve, önmagam érdekeit nézve dönthetek a kevésbé értékes kapcsolatok leselejtezése mellett is, ami ma divatos, bevett szokás!
A harmincadik tanév kezdetén, Szent József példájára, a félelmeim, kicsinységem tudatában, az élet mellett döntök! Még ha menekülnöm kellene is hatalmukat éreztető Herodesek elől akkor is, a gyermekek mellett döntök! Téged is biztatlak testvérem, ne félj! Ne enged az időt parttalanul telni, - a gyermekvállaláshoz ideális körülmény soha nem lesz! Merj, akarj az élet mellett dönteni, vállald a családodat, vállald az életet!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Őt évvel ezelőtt a tatárdombi tanévkezdő ünnepségen kedves barátommal, Nagy Balazzsal <Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.> egy vándorbölcsőt ajándékoztunk e kislány szüleinek. A kisbaba megnőtt, a mostani ünnepen megkeresett, szeretettel megölelt és megköszönte a bölcsőt!