"Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat."
Mt 5,22
Az utóbbi években nyugtalanná vált a világ, bármerre nézek azt látom, hogy valahonnan nagyon mélyről harag, sötétség, kérlelhetetlen gyűlölet buggyan fel az emberek szívében. A kiengesztelődésre való készség, az irgalom köddé vált, vészesen párolog. A párbeszédtől félünk, mert gátlástalanul kiforgatják a szavunkat, és így jobb csendbe maradni, hallgatni. Jószándékú embereket sárral dobálnak, kérlelhetetlenül levadásznak, ezáltal azokat is, akik tiszta szívvel szolgálnak megfélemlítenek, áldozatos munkájuk feladására késztetnek.
Szomorúan szemlélem az eseményeket, és kis világomban, mint a gyertyalángot óvom, védem az áldott békét, nyugtatom a gyermekeinket, barátainkat, tartom a szeretet Istenétől kapott lelket magamban, a világban. Hiszem, hogy félnünk nem kell! Tudok számolni, ha összeadom mindazt ami most a csatatereken, a médiában, a politikai fórumokon történik, akkor egy nagyon ijesztő számot kapok, de ha ehhez az egészhez, mint hívő odaadom teremtő Istenünk irgalmas jóságát, akkor megnyugszom, szívem eltelik nyugalommal, békével.
Most kézbe veszem a telefonomat és alázattal felhívom mindazokat, akik talán neheztelnek rám, akiknek panasza van ellenem, hogy kiengesztelődjünk, hogy türelmesen megbeszéljük a gondjainkat és utána Isten oltárához sietek és kicsinységem tudatában bemutatom a legszentebb áldozatot, Krisztus örök vértelen áldozatát, a szentmisét.
Te is engedd el mindenki adósságát, engesztelődjünk ki szívből egymással, hogy békésebb, tisztább, élhetőbb legyen a világunk. Álljunk ellen a mindenre rátelepülő gyűlölet szmognak!
Szeretettel,
Csaba t.
2024. február 23.