"azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele..." 

Mt 5,27

Nézzünk szembe, mit hozott az oly nagy hangon hirdetett szexuális forradalom? Körülbelül azt, amit a kommunista forradalom is hozott. Szenvedést, sírást, gyalázatot! Összetört életeket, magányos embereket, legbelső szentélyünk meggyalázását. 

A bűn zsoldja a halál! Biztos, hogy sok embernek sikerül vergődve talpra állni, a kisiklott életet újratervezni. Mások kerülik azóta is a saját magukkal való őszinte szembenézést, újabb és újabb áldozatokat keresve törik, zúzzák magukat, maradandó sebeket okozva alkalmi partnereiknek is. Aztán vannak, akik a lelkiismeretük terhe alatt görnyedezve múltuk szennyes lepedőjét mossák a múló idő patakában, akárcsak - Arany János balladájában - Ágnes asszony a maga véres rongyait.  Persze mindez a mindennapi karnevál színesre festett maszkjai alatt történik, mely elfedi a Isten által álmodott, maradandó szeretetre vágyó arcunkat.

Örök szeretettel szeret bennünket az Isten, és - mondhat bármit is a tisztátalan vágyak tüzében követelőző testünk, vagy az önmagát oly nagyra tartó felvilágosult világ, - mi is igazából erre az parttalan szeretetre vágyunk. Isten által szívünkbe írt parancsolatok, mélységes szakadékok között kanyargó, boldogságra vezető út védőkorlátja. Ne paráználkodj! Az örömteli, békés életben való kibontakozásunknak ez a törvény nem az akadálya, hanem az emberhez méltó életre vezető, az egyetlen helyes irányt mutatja számunkra. 

Mennyi idő telt el a sötétben? Nem fontos! Krisztus nem az önmarcangoló kétségbeesés, hanem a kibontakozó élet ura. A szelíd jósággal végzett tettek a mi mentőövünk. A világtól való elzárkózás zsákutca, az irgalmas szeretet bűnöket töröl el. A múltunk a miénk, amelyet nem elásni kell, hanem gyermeki alázattal boruljunk mennyei Atyánk elé, Ő gyengéden felemel és ünneplőbe öltöztet jóságosan. Önmagunk és partnereink elítélése helyett, álljunk a bennünket napestig a szőlőjében váró, értünk kereszthalált vállaló Megváltónk oldalára. 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Alverna sziklái közt 1224-ben, nyolcszáz évvel ezelőtt Szent Ferenc Krisztustól két kegyelmet kért. Egyfelől arra kérte a Megváltót, hogy engedje megtapasztalni azt a fájdalmat, amit átélt a kereszten, másfelől azt a végtelen örömöt, amit érzett akkor amikor kereszthalálával a megváltás beteljesedett. Ekkor kapta a stigmáit, Jézus Krisztus öt szent sebét, melyeket haláláig hordozott. 

2024. június 14.