Svédországba egy órával hamarabb érkeztünk a Mária tiszteletére szentelt evangélikus templomban. A társaim sürögtek forogtak én ültem egyedül, vártam a gyónokat és gyönyörködtem a nagyon egyszerű, de mégis nagyon szép Szüzanya szoborban! Imádkoztam és a csatolt gyönyörű dal fakadt fel a szívemben: Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken, Hófehéren Jézus titkon ott pihen.
Körülötte éj van, egyedül virraszt:
Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.
Szeplőtelen Fogantatásának ünnepének békéje töltötte el a templom csendes mélyén! Szívem eltelt imával, szeretettel és arra gondoltam, a karácsonyt váró adventi csendben, hogy a gyermeket hordó Mária a mi drága, élő frigyládánk! Az ószövetség népének az Istennel való személyes szövetségnek az isteni frigynek, a jelképe, a záloga a kerubok által őrzött, védett frigyláda volt. Mária a mindannyiunk nevében Isten hívására kimondott "igen"- szavával az újszövetség létrehozóját, Jézus Krisztust fogadta testébe és hordozta a az emberiség legszentebb adventjén.
Jézus Második eljövetelét várjuk, advent csendjében az ujszövetség frigyládáját, az élő tabernákulunot, Isten legszentebb templomát a Boldogságos Szüzanyát köszöntjük ezen a szép ünnepen.
Szeretettel,
Csaba t.
Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken,
Hófehéren Jézus titkon ott pihen.
Körülötte éj van, egyedül virraszt:
Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.
Fénye általjárja a hideg falat,
Szürke utca mentén titkosan halad.
Pillantása áthat minden zárakon:
Fennvirrasztva jár az alvó falvakon.
Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt,
Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.
Tekintete balzsam, ha a szív sebes:
A magános éjben szíveket keres.
Látja aki árva, aki elhagyott,
Börtönében látja a szegény rabot.
S ha a fáradt ember kínban elmerül:
Azt susogja néki: "Nem vagy egyedül!"