Életem egyik nagy ajándéka, hogy eljutottam Egyiptomban, Remete Szent Antal barlangjába! Ültem kint a sivatagban a kamrányi kis barlangban egymagamban, imádkoztam és egy végtelen belső béke, öröm töltötte el a szívemet!! Jó nekem itt, legalább egy hónapra, hétre szeretnék én ide költözni, gondoltam magamban!! Isten mindig mikor hozzám szól türelemmel, jósággal teszi, de most úgy éreztem, hogy szomorú, talán ingerült is: "Miért kellene koslatni, csavarogni, Európa összes temploma puszta, üres, ott is egymagamban vagyok a szentélybe, nem kell sokat utazni, hogy rám találj!!"

Ültem Remete Szent Antal barlangjában és eltöltött egy hatalmas szégyenérzet. Szentélyeink, templomaink a teremtő Istenünk házai, és valóban a legtöbb ott áll naphosszat bezárva, üresen, elnéptelenedve! Közbe - közbe összegyűlünk egy egy "rendezvényre", de amúgy nagyon ritkán térünk be egy - egy csendes tereferére, beszélgetni, imádkozni az Isten házában!! 

Gyertek válasszuk a jobbik részt, azt amit nem is vesztünk el soha és kuporodjunk imádságos szeretettel teremtő Istenünk lábához! Gyertek lakjukbe a szentélyeinket! Templomainkat töltsük meg Istent dicsérő vidám énekszóval, imádsággal, élettel!! Gyerekoromban énekeltük a slágert: "Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel !" A templom is a miénk lesz, ha mi töltjük azt meg imádságos szeretettel!!

Térdenállva a Végtelen előtt, 

Csaba t.