Az Újszövetség és az egyháztörténet nagyjai közül Szent József és Szent Ferenc az a két személy, akiket kizöldült bottal a kezükben ábrázolnak..

- Szent József és a virágzó bot: A hagyomány (és az apokrif iratok) szerint, amikor Mária számára jegyest kerestek a templomban, a jelöltek botját az oltárra tették. József botja volt az, amelyik csodálatos módon kizöldült és kivirágzott, jelezve, hogy Isten őt választotta a Megváltó nevelőapjának és a Szűzanya oltalmának.

- Szent Ferenc és a rügyező zarándokbot: Ferenc súlyos betegen Sienába megy, (viszik) az orvoshoz. Vándorbotját mikor megérkezik leszúrja a földbe, és mikor indulnak vissza a püspök azt látja, hogy zöld hajtások vannak a boton. A püspök kérésére a bot ott marad, kivirágzott, és nagy fa lesz belőle. Négyszáz évvel később e fából készült a képen látható Szent Ferenc szobor, kezében a virágos  bottal. 

A bot a földi zarándok létünket szimbolizálja. Azt hirdeti, hogy aki Isten útján jár, az ha el is száradt, új életre támadhat, kizöldülve. 

E két szimbólum azt hirdeti, hogy nincs reménytelen, lehetetlen helyzet ezen a földön. Ne mondjunk le a haldokló, elveszettnek látszó dolgokról, személyekről, hisz lám még a közönséges vándorbot is kizöldül a szent ember kezében, ha Isten azt úgy akarja.  A mi mai világunk sokszor olyan, mint egy száraz bot: tele van krízissel, háborúval és félelemmel. De bármennyire is reménytelennek tűnik  Európában a jövő, Isten áldásával, nem csak kizöldülhet, hanem egy új lendülettel még  hosszú évszázadokig növekedhet, a mulandó önmagát maradandó értékre cserélve. 

Szeretettel, 

Csaba t.