Csaba testvér levele egyik házvezetőjének

 

 

 

Házatok egy új lakót kapott, egy édesanyát, aki nehéz helyzetében gyermekeivel otthont keres nálunk.

Nemrég láttam, hogy egy beteg kislánynak új vesét próbáltak beültetni, sajnos a műtét bár sikerült, de a szervezet nem tudta befogadni az idegen szervet, és az orvosok minden erőfeszítése ellenére is meghalt a gyermek, és a beültetett szervvel együtt temették el. Ha sikerült volna a szervnek beilleszkedni, ha a szervezet befogadta volna az idegen vesét, akkor egy csodálatos élet várt volna rájuk. Sajnos az elutasítás, a tagadás győzedelmeskedett, akárcsak oly sok más helyen is ebben a világban.

A mai világ egyik hatalmas problémája, hogy nagyon nehezen tudjuk egymást elfogadni, befogadni, elviselni. Sajnos ez minden szinten így igaz, ezért van oly sok torzsalkodás akár a nagyvilágban, akár a családban. Ezért van sok válás, sok családból kihullott gyermek, vagy földönfutó, hajléktalan ember. Az embertársainkat sajnos nem Isten szép ajándékainak tekintjük, hanem egy fölösleges rossznak, kit jobb esetben kerülgetni kell az úton, rosszabb helyzetben elzavarni onnan, ahol mi élünk.

Jézus Krisztus számára az élet, az ember, hatalmas érték, melyért érdemes vállalni az áldozatos utat, a munkát, de még a halált is. Az evangélium minden lapja a másik elfogadásáról, befogadásáról, szeretetteljes neveléséről, oktatásáról szól. Olyan jó rácsodálkozni arra a végtelen jóságra, szeretetre, mely elfogad, befogad, s melynek melegében felnőnek az apostolok. Bűnbánatot tartanak a Zakeusok, vagy az utcanők, és létrehozzák a maguk csodálatos evangéliumait, megírják a maguk szeretethimnuszait.

Ezért is nagy szeretettel mondom – bár te is tudod -, Isten egyik legszebb jellemző vonása a türelem, a befogadó jóság és a kitartó oktatás, ajtókat kitáró nevelés, gyöngéd szeretettel. Arra kérlek kisebb testvéri alázattal, hogy öltsd magadra ezeket a szép Isteni tulajdonságokat. Azért imádkozom, hogy mindannyiunk arcán felragyogjanak ezek a szép Istenre jellemző vonások.

Kérlek, fogadd el jó szándékú kérésemet, és fogadd be a hozzátok érkezett édesanyát, gyermekeivel együtt. Az életben való beilleszkedésük érdekében szépen tanítsd meg mindarra, ami nélkül a XXI. században nehéz boldogulni. Oszd meg velük mindazt, mit te értéknek, fontosnak tartasz. Terítsd meg az értékeink asztalát, és szeretettel hívd meg, hogy bátran tálaljanak, fogyasszanak belőle, építsék be azokat a saját életükbe. Vezesd rá őket a becsületes munkából fakadó tisztességes élet örömeire.

Segítsd a gyermekeket, hogy tapasztalják meg a szorgalmas tanulás, a szépen elvégzett házi feladatok után fakadó elismerések, jó jegyek boldogító érzését. Jó lenne, ha megtapasztalnánk a tiszta, ápolt ruha, ágynemű, a civilizációnk megannyi vívmányának életünket széppé tevő áldását, melyek nem csak szebbé, boldogabbá tehetik életünket, hanem mindennapi munkánkat is eredményesebbé, hatékonyabbá tudják tenni.

Az elutasítás nagyon egyszerű, egy pillanat műve! A befogadás, értékeinknek gyöngéd megosztása, évekig tartó kemény munka, és én mégis erre az útra biztatlak titeket, és nemcsak azért mert ezen az úton jár velünk a mi Urunk Istenünk, hanem azért mert a józan ész is ezt diktálja.

A szeretet csodákat tesz, ti lesztek sokkal gazdagabbak, ha sikerül őt szépen integrálni. Ti magatok is, házatok erősebb lesz, ha azt szeretettel többen építitek. Könnyebb fenntartani az óvodát, iskolát, de még egy helyhatósági választásnál is fontos, hogy az ugyanazokat az értékeket való emberek, nagy számban kiálljanak egységesen. A családjaink, népünk, az emberiség jövője, a másik gyöngéd elfogadásán, értékeink alázatos megosztásának sikerén múlik. Az elutasítás, a másik kidobása sajnos nemcsak az ő, hanem mindannyiunk sorvadását, pusztulását jelenti.

Az első dolog a barátság, mert csak attól fogadok el tanácsot, akit én szeretni is tudok. Hiába van 220 Volt a falon lévő dugaszban, ha nincs egy vezető mely, összekötné az éjjeli lámpával, mert nem lesz világosság a szobában. Kell egy közvetítő, mely a villanyáramot célba juttatja. Az emberek világában az értékeink a bizalom láthatatlan kábelein terjednek. Ha ez nincs meg két ember között, akkor a bennünk lévő kincseket hiába kínáljuk fel, nem fog az a társunknál befogadásra találni. Ezért, mielőtt a kapcsolót felkattintanánk, mielőtt bármit is mondanánk, úgy a gyerekek felé, mint a felnőttek irányába, bármennyire is nehéz, ki kell építsük a kölcsönös bizalom szálait, mert másképp értékeinket sárba tapossák, és még a legnemesebb erőfeszítésünk is rosszul fog elsülni.

Krisztus a bizalmunkat azáltal nyerte el, hogy kiszolgáltatott kisbabaként jött közénk, gyermeki, őszinte mosolyával, jóságával lopta be magát mindannyiunk szívébe. Szeretettel biztatlak, hogy bár mi akarunk rajtuk segíteni, mégis alázatos kisebb testvérként közelítsük meg őket, mert akkor egy testvértől nekik is sokkal könnyebb elfogadni még az adományba kapott betevő falatot is.

Bízom a benned lévő pedagógiai képességekben, hiszem, hogy fog sikerülni neked vele jó barátságot kötni, kölcsönösen egymást nagyon gazdaggá tenni, a bennetek lévő igaz emberi értékekkel.

Szeretettel,

 Csaba t.