Levél egy megtorpant Óvónőnek és mindazoknak, kik e megbolydult világban nem kapják a helyüket!

Köszönöm, hogy feltártad lelked nyugtalanságát, a jövőddel kapcsolatos kételyeidet.  Megpróbálok néhány dolgot megfogalmazni. Remélem, hogy e válaszban az alázat és a józan ész vezet.

Tudod, én olyan földön járó egyszerű emberke vagyok... Jó Istenben, meg az angyalokba hiszek! Úgy gondolom, hogy lelkem tiszta vágyai által meghallhatom világosan az Istenem üzeneteit, kéréseit...  Az, aki a nyelvünket, fülünket teremtette, ha akar, nagyon hangosan és érthetően tud szólni hozzánk. Ha nem teszi, akkor én alázattal tudomásul veszem a döntést, és mindenféle  homályos rébuszokat nem próbálok keresni, megfejteni. Tudod, ha a kollégáimmal én tudok nyíltan és érthetően beszélni, akkor a jó Isten ezt ezerszer jobban megtudja tenni. Ezért is, mindenféle jövendöléstől meg okult dologtól én nagyon messze megyek, mert szerintem ott olyan ellenőrizhetetlen üzenetek is felhangozhatnak, melyek nem a szeretet Istenétől jönnek.

Isten ha szólni akar hozzánk, akkor pontosan tudja, hogy hol vagyunk, és egészen biztos, hogy egyértelmű és világos lesz az Ő szava. Ha nem szól, akkor talán még vár, hogy az alázatban, a türelemben megizmosodjunk, vagy szépen befejezzük a régebb ránk bízott feladatokat. Neked is azt ajánlom, hogy ne nyaggasd az Istent, mert Ő nem egy TV sztár, egy "show man" aki az embereket szórakoztassa, hanem alázattal nézd meg, hogy mi a te alap hivatásod, és tarts ki a jóban.

Majd, ha eljön az idő, Isten érthetően, világosan meg fog téged szólítani, és tovább fog vezetni.

Valamikor jelentkeztél óvónőnek, Isten adta feladatod van, alázattal arra kellene összpontosítsál. Ő, a világunkat tovább teremtő Isten állított a gyerekek mellé, és ha más feladatot akarna neked adni, akkor hidd el, ott a gyerekek mellett fog téged keresni és világosan jelezni fogja, hogy merre kell tovább menned. Kezdődik a tanév, én azt javaslom, hogy nagy-nagy türelemmel menj vissza a te szép, szent hivatásodhoz, és kérjed, hogy Isten világosan, egyértelműen mutassa meg a tovább vezető utadat, ha tovább akar vezetni tégedet.

Annak idején foglalkoztam alpinizmussal, ott az volt a szabály, hogy amíg egy új, biztos, kipróbált fogás nincs, addig a régi fogást nem szabad elengedni. Bizonytalan lelkiismerettel nem szabad tovább lépni.  Ne hagyd, hogy e mai világ nyugtalansága, idegessége, valami biztos dolgot kivegyen a kezedből, és csak úgy bele lökjön egy ismeretlen, bizonytalan holnapba. Isten nagy szeretettel fogja a kezünket és a derekunkat, és biztos kézzel vezet e csodálatos táncban, az életben.

Az Ő kezét nem szabad elengednünk sem félelemből, sem ideges türelmetlenségből. Biztatlak, hogy nyugtasd meg háborgó szívedet és menj tovább azon az úton, melyre a jó Isten állított.

Szeretettel,

Csaba t.