Kedves Gyerekek!

Én Brüsszelben? Mit is keressek ott? Tudjátok gyerekek, hosszú kisebbségi létünk során bennünk, felnőtt erdélyi magyarokban kialakult a félszegség a hivatalos intézményekkel szemben. Ti ezt hála Istennek nem értitek, de mi, akik még a kommunizmusban is éltünk, mindig félve lépjük át a hivatalos közegek küszöbét. Egyik kedves idős atya mondta, hogy mindig messziről elkerüli a hatóságokat, mert annak idején, a kommunizmus alatt kialakult az allergiája, mindig csúf zöld, kék kiütések, foltok jelentek meg a szeme alatt, és a testén máshol is, ahányszor a rendőrségre vitték. De félretéve a viccet, mint tudjátok, én mindig arról beszélek, hogy előre kell nézni, mert az élet olyan mint a biciklizés, s aki csak hátrafelé néz, az jó nagyot fog esni. Számomra Brüsszel előrenézés volt, ezért gondolkozás nélkül igent mondtam a meghívásra, elmentem, és most röviden beszámolok nektek a tapasztalataimról.

A repülőtéren a vámos csak rápillantott az útlevelemre. Annak idején órákat kellett várni, szorongva egy-egy vámnál, s most, mint aki otthon van, magától értetődő természetességgel mehettem be Európa új közigazgatási fővárosába. Szeretettel vártak és fogadtak. Egyenesen az Európai Unió parlamentjébe vittek. Hihetetlen gyorsan készítettek egy fényképes belépőt, és már bent is voltam a közel ötszázmillió európai állampolgár parlamentjében. Megálltam a bejáratnál, egy kis időre befelé fordultam, szívemben örömet, reményt, békét találtam, jól éreztem magamat, béke volt bennem. Nagy szavak nélkül az volt bennem, hogy otthon vagyok, igen, Európa közös hazánk. Valahogy megszületett Európa népeinek a régóta dédelgetett álma: a békés, határok nélküli unió, melynek mi is tagjai vagyunk. Nem tagadom arra is jó volt gondolni, hogy itt nemcsak én vagyok kisebbségben, itt mindenki kisebbségben van, németek, angolok, románok, mindenki, akárcsak én, az erdélyi magyar. Úgy éreztem, hogy így biztos, hogy meg fogjuk tanulni egymást becsülni, tisztelni, elfogadni.

A parlament hatalmas összefüggő épületekből áll. Hétezer ember dolgozik itt, próbálják békés szeretettel megoldani ennek a nagycsaládnak minden gondját, baját. Semmi hivalkodó sallang, az irodák tiszták, emberi méretűek. Úgy éreztem, hogy a nagycsaládnak az életét kiszolgáló hivatalában vagyok. Ez a parlament 1995-től szolgálja Európa nagycsaládját. Én megkérdeztem, hogy azóta egy-egy vita mérgesedett-e el annyira, hogy pofozkodásba, verekedésbe torkolljon. Kisé megütközve néztek rám, de nekem öröm volt hallani, hogy a különféle világnézetek, érdek orientáltságok folyamatos ütközése ellenére még egyetlen vita sem fulladt verekedésbe ebben a hatalmas épületben. Az első benyomások pozitívek. 27 ország képviselői, és nincsenek állig felfegyverkezve, a széles folyósokon, liftekben jó arcú, nyugodt, értelmes emberek, és rengeteg dolgát végző fiatal, akik nyugodt szelídséggel köszönnek egymásnak. Nemrég láttam egy metszet sorozatot, a hajdani Német Romai Birodalom gyűléseiről. Hihetetlenül fel voltak fegyverkezve az összesereglett fejedelmek, még a püspökök is. Azóta mennyit változott a világ?

Én a meghívómhoz mentem, aki a 12. emeleten az irodájában szeretettel fogadott. Csak pár szót váltottunk, s máris kellett menni a Parlament legnagyobb pártját tömörítő Néppárt magyar frakciójának plenáris ülésére. Sok csak televízióból ismert arc, engem fogadtak; de éreztem kedves gyerekek, hogy titeket, köszöntenek szeretettel. Jó volt a ti nevetekben szeretettel, bizalommal köszönteni mindenkit. Elmondani azt, hogy hiszem, kemény munkájukkal azt valósítják meg, amit a II. Vatikáni Zsinat olyan szépen fogalmazott meg, s amit én papi jelmondatommá is választottam: „Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, és mindnyájan egymásnak testvérei legyünk.”

A magyar parlamenti küldöttségnek közel ötszáz tagja van. Mind a négy magyarországi parlamenti csoportnak van képviselője Brüsszelben is. Minden csoportból találkoztam képviselővel, és amiben úgy érzem, felhőtlenül mindannyian egyetértenek, az az irántatok való osztatlan szeretet. Mindannyian sok-sok szeretettel köszöntöttek, ölelnek benneteket. Úgy érzem, munkájukkal mindannyian arra törekednek, hogy nektek legyen reális lehetőségetek a bennetek lévő szép álmokat, vágyakat kibontakoztatni, megvalósítani. Azt akarják, hogy jövőtök legyen a szülőföldeteken.

Nyugodt szívvel jöttem vissza közétek. Úgy érzem, megvan a külső keret, az Európai Unió, ami óriási lehetőség számotokra. Most már az a fontos, hogy ezt az intézményt lélekkel, szeretettel, szolidaritással, szép, igaz gondolatokkal és felelős cselekedetekkel töltsük meg. A külső keret annyit fog érni, amennyi értéket, életszentséget, jóságot viszünk, visztek bele.

Gál Kinga képviselő arra biztatott, hogy hirdessek meg pályázatot köztetek. Fogalmazzátok meg, írjátok, rajzoljátok le, hogy számotokra mit jelent a mi nagy közös hazánk, az Európai Unió. Az erdélyi származású képviselő asszony azt ígérte, hogy a legjobb, legszebb díjnyertes alkotások szerzőjét meghívja magához,és repülővel utazhat Brüsszelbe. A Szent Ferenc Alapítvány keretén belül nevelkedő gyerekek közül mindenki benevezhet ebbe a vetélkedőbe. A pályamunkákat legkésőbb a tanév végén le kell adni a nevelő nőknek, hogy ők Dévára beküldjék. A zsűri díjazza azokat. Jó munkát kívánok nektek, én hiszem, hogy a ti megfogalmazott álmaitok, elképzeléseitek is tovább fogják vinni, szebbé, emberibbé fogják tenni Európa új közigazgatási központját, fővárosát, Brüsszelt, s ezáltal az egész Európai Uniót.