Kedves atya!
Mondjak valamit? Advent első vasárnapja hozott egy egyszerű pásztorgyereket...
az első gondolatom az volt: Istenem, ugye viccelsz? Épp otthonról jöttem vissza, a kényelmes gyerekszerepemből...
Ma reggel beült az iskolapadba...
Kell ennél több?
Akkor tovább fától-fáig.
Üdv:P.Gyopi
Kedves Testvérek!
Az egyik Szovátai munkatársamtól, Pálfalvi Gyopártól kaptam ezt a levelet, és nem tudtam megállni, hogy tovább ne küldjem.
Nagyon szeretem azt a lelkületet, amelyik ebből a levélből kicseng, azt a lelkületet, amellyel Sütő Mónika pillanatok alatt befogadja a kis Magyarországról közénk csöppent Katikát. Vagy azt amely Tarsoly Hildát sérült gerinccel is ott tartja a gyerekek között, sőt, még új gyerekeket is befogadtat vele.
Nagyon szeretem azt a tüzet, mely Markó Piroskát hajtja. Ez a tűz erőt ad neki, hogy küzdjön a gyermekért, mikor azt az édesanyja elviszi, hogy legyen ki kolduljon helyette.
Vagy mely áthatja Mártát Torockón, és egyetlen kérésre befogad egy hajléktalan anyát négy kisgyermekével együtt.
Csodálom Ács Évát, aki még a nehézségekről is dalolva számol be, és vezeti kapásból a 137 gyermeket hordozó intézményt egyetlen zokszó nélkül.
És sorolhatnám vég nélkül a nevelőink neveit, és a csendes hétköznapi hőstetteiket.
Tudatosan soha nem adtam, adok több fizetést azért, ha valamelyikük befogad egy-egy új gyereket. És mégis mindannyian több gyermeket fogadtak, fogadnak be, mint amennyit én kértem, kérek tőlük.
Olyan jó látni ezeket a nevelőnőket, ahogy tiszta szívvel sírnak a gyermek gondjait látva, és kacagva dolgoznak, küzdenek a gyermekeikért, sokszor még az összetört vérszerinti rokonok ellenében is.
Jézus Krisztus örömében felujjongott mikor a hetvenkét tanítvány visszatért a munkából, és egymás szavába vágva mesélték, hogy milyen nagy dolgokat tett általuk az Isten. Én is csak ezt tudom tenni, nagy alázattal, ujjongok és magasztalom az Istent, aki ilyen jónak teremtette az emberi szívet.
Kedves fiatal Lányok, kedves Munkatársaim, köszönöm, hogy ennyire mesterkéletlenül, tisztán tudtok jók lenni, szeretni olyan gyermekeket, akiket mások nem vállalnak. Úgy gondolom, hogy nap mint nap sok-sok örömet szereztek a Mindenhatónak, aki látja, a félve dobogó kis szíveteket, a sokszor erőtöket meghaladó feladatok között. Azt az anyai ösztönt, mely nem a test és a vér kívánságából fakadt gyermek szülésétől, hanem az Ő szent akarata szerinti tiszta szeretetből tör fel a szíveitekben.