Az ezerkilencszázkilencvenes évek elején Kárpátalján voltam, Ukrajnában, Antal püspök, a helybeli megyéspüspök meghívására, hogy mint erdélyi ifjúsági lelkész, találkozzak a helybeli fiatalokkal, a vörös csillag árnyékában felnőtt generációval!

Nagy élmény volt átjutni az egész délutánt igénybe vevő határellenőrzésen, és a koromsötétben, a cirill betűs világban keresni a bennünket váró testvéreket. Több templomban is miséztem, de volt köztük egy olyan is, amit csak akkor adott vissza az állam az Egyháznak. Hosszú évtizedekig ezt a templomot raktárnak használták és nagyon magán viselte az évtizedes ateista elnyomás kegyetlenségét. Elkezdtük a szentmisét, és én ámulva néztem a lángoló tekintetű fiatalokkal zsúfolásig megtöltött templomot. Akkor én csak a templomon láttam a 70 éves ateista diktatúra szörnyű nyomait, a templomot megtöltő fiatalokon, a személyes beszélgetések, szentgyónások során nem éreztem a kommunizmus pusztító hatását. A nagy üldözésből jövő gyermekek, fiatalok vidámak voltak, lángolt bennük a jó szándék, a tettvágy, s nem érződött a világtörténelem talán legvéresebb, leghosszabb diktatúrájának, rafinált emberformáló ügyködésének a nyoma sem. Döbbenten hallottam aztán egy pár évvel ezelőtt, hogy a nagy vörös csillag fényében felnőtt politikusok, a parlamentjében igazából e csillogó tekintetű ifjúságtól várják az Oroszország felvirágzását. Ezért megszavazták, hogy 10.000 fiatalt képezzenek ki hitoktatónak, hogy így minden iskolában lehessen bevezetni a vallás oktatást. Biztos vagyok benne, hogy ezt a döntést nem a nyugati demokráciák nyomása miatt hozták meg.

Magam is diktatúrából jövök! A nacionalista diktátor, a román Ceaușescu nem bánt kesztyűs kézzel még saját népével sem, nemhogy a nemzeti kisebbségekkel. Sok-sok mindent tapasztaltam a saját bőrömön is, de bátran le merem írni, hogy  az ember legbelsőbb szentélyébe nincs bejárata a diktatúrának. Oda csak az léphet be, akit  tudatosan beengedünk. Bármennyi szenny, mocsok is van a kinti világban, Isten minden generációt szép tiszta lappal indít. Az újonnan induló generációk nem viszik tovább szüleik megalkuvásait, a felnőttek elvtelen kompromisszumait, a gyerekek lelkébe a diktátorok nem képesek beleírni maradandóan a saját bárgyú gondolataikat. Engem ez a felismerés  reménnyel, örömmel tölt el. Az igazságot keresztre lehet feszíteni, el lehet temetni, de megölni nem lehet, mert felvirrad újból és újból húsvét diadalmas hajnala. A horogkereszt, a vörös csillag árnyékából induló generációk gyermeki őszinteséggel, tiszta lappal indultak és hiszem, hogy a mostani, kapzsi élvhajhász bankárvilág árnyékából elinduló generációkat is Teremtőnk bölcs szeretettel tiszta lappal fogja útra indítani.

Ezekkel az optimista, a holnapban bízó gondolatokkal köszöntöm a diktatúrák áldozatairól megemlékező összejövetel résztvevőit.

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t.
2012. február 26.