Gyermekeink haza jöttek egy táborból, sok sok örömmel, hálával a szívükben. Istennek hála az én kis egyszerű gyermekeim nem csak szeretetet kapnak, hanem amint az alábbi levélből is kitűnik ők maguk is szeretetet tudnak adni.

 

 

Mindenkinek, kik gyerekeinket befogadják a nyári táborok során, és szeretetükben fürdetik, szeretném nagy szeretettel megköszönni, az áldozatot, azt a sok jóságot, mellyel elhalmozzák a mi kis csepségeinket. Cirenei Simon nem tudta, hogy kin segít, tudta nélkül a világmindenség urának keresztjét hordozta. Hiszem, hogy aki egyet is a legkisebb közül befogad az a mi Urunkat fogadja hajlékába, és azt is hiszem, hogy az Istent nagylelkűségben biztos, hogy nem fogjuk tudni felülmúlni. Jóságotokért, Ő fog jóságosan megfizetni. Minden szeretetből adott pohár vizet számon tart és talán akkor mikor nem is sejted megfizet neked jóságosan.

A sok sok kacagásért, élményért, a reményért melyet elültettek   gyermekeink szívében, Isten fizesse! Mindenkinek, kik gyermekeinket befogadják akár itthon Erdélyben akár Magyarországon, vagy bárhol a   nagyvilágban azt az örömöt boldogságot kérem az Istentől, melyet önzetlenül ti adtok, fogadjon be benneteket is az Úr majd egyszer az ő szép országába.

Szeretettel, Csaba t.

Déva, 2007 július 16.

Tisztelt Atya!

....Judit vagyok Nyíregyháza- Sóstóhegyről, egy három gyermekes családanya. Három fiam van, Béla 16 éves fogorvos szeretne lenni, Szabolcs12 éves Ő focista, vagy rendőr szeretne lenni,(minden vasárnap ministrál a templomban) Marcellka most volt 3 éves, iker terhességemből Ő maradt életben, a kislány akit nagyon szerettem volna két fiú után halva született. Én 37 éves vagyok a Jósa András megyei kórházban vagyok intervenciós szakasszisztens, jelenleg GYES-en lévő anyuka, a férjem kamionozik, a helyi római templomban képviselőtag. Tehát nem élünk rosszul, van egy nagyházunk 5 szoba, 2 fürdő, hal, nappali, autó, pihenőkert, játszó udvar, pizzériánk, stb...

Mégis hiányzott valami, az a valami amit most éltem át, és felejthetetlen.

A Karitász által vendégünk volt egy 8 éves kislány Alexandra, aki megváltoztatta az életemet, átértékelődött bennem minden, minden fontossági sorrend helyet cserélt. Neki minden fontos, fontos volt eltenni az új cipős dobozt, a jégkrém műanyag kanalát, vagy a csatok csomagoló papírját, ezeket nem dobtuk el, elviszi oda ahol most lakik, de nem haza, nem ezt a szót használta, hanem azt ahol alszik. Mindennek örült, őszintén örült, ölelt és puszilt, élvezte az életet, fennhangon kacagott mint egy életvidám gyerek. A szüleiről nem beszélt, csak a nagymamát emlegette, így nem kérdeztem, hagytam csak annyit meséljen amennyit ő szeretne. A gyermekeim rögtön megszerették, kölcsönös volt, ápolta etette a pici Marcikát, és a nagy fiammal volt közös szobában.

Csodálkozott hogy ilyen egy család, mikor a férjem a tüzet rakta, és sütötte neki szalonnát csak nézte szótlanul. Néha a szívem megszakadt, és nem tudtam hogyan fojtsam vissza a sírásomat.

Vendégem volt még egy 18 éves lány is aki másnál aludt, de egész nap velünk volt 3 napig, Júliának hívják. Ő már mesélt, mesélt a gonosz apjáról, a sok szegény testvérről, a szegény anyjáról, és mindenről, főleg Önről, az Ön szeretetéről.

Elérkezett a búcsú pillanata, Alexandra nem akart visszamenni, egész úton a templomig arra kért had legyen Szabika testvére, meg ne siessek a kocsival annyira hátha elmegy a bussz nélküle.

A bussz nem ment el nélküle és az ölemből alig lehetett elvenni, sírtunk mind a ketten. Nagyon megszerettük, a szívünkbe zártuk.

Látva ezt a kísérő nevelők, megengedték hogy szombaton én is menjek velük kísérjem " haza", aminek mindketten nagyon megörültünk, megmutatja nekem hol is lakik Ő.

Nagyon jó volt az együtt töltött idő, sokat tanultam ezektől a gyerekektől.

Lehetséges lenne e nyári szünetben több időre elhozni Őt, a saját költségünkre, a szünetben akár 3-4 hetet is velünk tölthetne. Nagyon jó lenne, nagyon szeretem, imádom, csodálom, úgy szeretem mintha saját gyerek

Üdvözlettel és szeretettel.: Judit Nyíregyházár

Isten Áldja