Multithumb found errors on this page:
There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/zoom/Elsoaldozas_Szent_Anna_tonal/thumbs/img_5891.jpg
There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/zoom/Elsoaldozas_Szent_Anna_tonal/thumbs/img_5891.jpg
Szent
Pál a népek apostola. Születésének kétezredik évfordulója alkalmából anyánk, az
egyház, missziós évet hirdetett. Örömmel teszem magamévá ezt a szép, nagyon is
időszerű felszólítást, és indulok el tudatosan a Szent Pál-i úton. A saját
apostoli életpályámon kelek útra, hogy önmagamnak is, és embertársaimnak is
megtaláljam azt az utat, amely az Istvánok vérét követelő gyűlölködésből elvezet
a jóságos szeretetbe. Elindulok, hogy életemmel tovább írjam a magam kis,
egyszerű szeretet-himnuszát, és hogy másokat is segítsek, hogy megírják a saját
életük szép szeretet-himnuszát.
Évek
óta járom missziós útjaimat, itthon Erdélyben, a Kárpát-medencében, Európában,
még a tengeren túl is megtapasztaltam, hogy az emberekben óriási éhség van az
igaz, tiszta szívből jövő vigaszra, bátorításra, a krisztusi reményre,
szeretetre. Nyaranként bejárjuk egy-egy vidék falvait, városait. Ilyenkor az
apostolok példájára, kettesével, üres zsebbel, de szeretettel, jókedvvel megyünk
a templomokba, a családokhoz, és elbeszélgetünk az emberekkel. Oda megyünk,
ahova hívnak. Egyetlen cél vezet: őszintén, jóakarattal, vidáman szeretni azt, akivel
az isteni gondviselés összehoz. Azt tapasztaltam, hogy Isten gyermekeinek
jókedvű, szabad együttléténél mindig jelen van áldásaival az élet Ura is. Így,
nyomunkban napközik, bentlakó otthonok nőttek ki a semmiből, s megteltek kacagó
gyermekekkel. Mindegyik otthon, egy-egy meghallgatott ima, s ezáltal alázatos
ferences válasz a legkisebbek kérésére, bajaira.
„Az
aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta akkor tanítványainak (Jézus). –
„Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.”. (Mt 9.38) Én
alázattal kérem is, de keresem is a társakat erre a szent feladatra. Olyanokat,
akik egy hónapra, egy félévre, vagy akár sokkal hosszabb időre jelentkeznek és
vállukat vállam mellé téve elkísérnek, segítenek a missziós útjaimon. Hívnak
nagy templomokba, fényes palotákba, de a szegény emberek kunyhójába is, hogy
reményt, hitet vigyünk, választ keressünk a gondokra, bajokra. A feladatokhoz
nagyon kicsinek érzem magam, ezért ebben a Szent Pál-i évben, a népek
apostolának segítségét kérve, önkéntesekből megpróbálok létrehozni egy missziós
közösséget. Nincsenek nagy elvárásaim a jelentkezőkkel szemben, csak azt
szeretném, hogy életünk a szeretetről szóljon, amely kiárad, akár a napfény a
jókra és gonoszokra egyaránt. A jelentkezőkkel megosztom a magam egyszerű
kenyerét, álmaimmal, terveimmel együtt. Egy szép kertben, itt Déván, van egy
nagy házunk, amelyet erre a célra fel tudunk szabadítani. Azokkal, akik
csatlakoznak hozzánk, itt szeretnénk együtt imádkozni, tervezni, de a missziós
munkának konkrét tetteire is vállalkozni, Szent Ferenc azt kéri tőlünk,
ferencesektől, hogy öltözködésben, beszédben, viselkedésben legyen a ferences
nagyon egyszerű. Én ezt a munkát is szerényen egyszerűen akarom tovább vinni.
Eddig
reméltem, hogy Isten küld szerzetes társakat erre a szép szent feladatra. Nem
küldött! Sajnos, a szerzetességre jelentkező fiatalokra olyan nehéz terheket
raknak, a hosszú képzési évek alatt, hogy emberi számítás szerint, a
hagyományos értelemben vett szerzetesek száma nagyon meg fog csappanni. Ez
tény, de az is biztos, hogy – akár van papi, szerzetesi hivatás, akár nincs – népével
az Isten tovább akarja építeni országát. A világ kibontakozása nem állhat meg.
Úgy tűnik, hogy Jézus Krisztus nem tartott komoly tanfolyamokat, felvételiket, hanem
mindenkihez nagyon nyitott volt, és elfogadta a segíteni akaró emberek jóságát.
Szeretnék ezen az egyszerű úton elindulni, és alázattal követni a mesteremet.
Úgy
érzem, hogy karnyújtásnyira van mindnyájunktól az élő, eleven evangélium, mely
választ adhatna minden kérdésünkre. Ez a tiszta kút, és mégis az emberek egy
része babonákban hisz, anyagi üveggyöngyök után liheg, félelmekbe süllyedve
kóborol, útszéli pocsolyákból, mocsarak poshadt vizéből oltja a szomját.
Nekünk, mint a jó édesanyának, aki a család asztalára varázsolja a finom
étkeket, meg kell terítenünk, és fel kell kínálnunk azokat az örök értékeket,
amelyeken népünk fölnevelkedett, s mely életben tarthat bennünket. Rá kell
mutatnunk azokra a forrásokra, amelyek erőt adtak elődeinknek, hogy családot
alapítsanak, gyermekeket vállaljanak, vállalkozásba kezdjenek, otthont
teremtsenek itt, a Kárpát-medencében. Krisztus szeretete sürget minket, nem
ülhetünk tétlen. Úgy kell élnünk Isten szép ajándékát, a diadalmas életet, hogy
kiteljesedve tovább tudjuk vinni.
Szent
Pál születésének kétezredik évében, Istenben bízó lélekkel, alázattal útra
kelünk.
Sok
szeretettel várom a jelentkezőket, kisebb testvéretek, Csaba t.
Déva, 2007. augusztus 3.