Az Új Esztendő kezdetén (2006)

Nyomtatás

Jön az új generációk sora, az új gyermekek arcát már csak fentről láthatod, és talán nagyszüleiknek, szépapjuknak adott ajándékaidra gondolva, ők is ajándékká válnak a mind szebbé nemesülő világunkban. Gyümölcsük a te gyümölcsöd lesz, és ilyenkor mindig ott fenn Isten hálásan megfogja kezed. Ez így fog menni az idők végezetéig, amikor nagy számvetést tartanak, és akkor minden föld elnyeri Ura végső köszönetét. 

Kedves Munkatársaim!

 A keresztény pedagógus – akár az édes anyaföld –, áldott humusz. A gyermekeket, mint Isten csírázásra előkészített gabonáját, mint búzaszemeket hintettem szívetekbe, bíztam rátok.

 Feladatotok óriási, végül is tőletek függ, hogy befogadjátok-e a csirát, nagyra növelitek-e, százszoros terméshez ringatjátok-e akár viharokon, fagyokon keresztül is, vagy tövises szikes földetekkel, megfojtjátok benne az emberré válást, a nemlétből a létbe való lendülés csodáját. Ha tespedt, megkövesedett vagy, a rád bízott élet kibontakozásának lendülete összeomlik, fejletlenül félszegségbe torzul, és még az áldó, simogató napfény, az eső is terhére lesz satnya, magtalan életének.

 Munkád egyszerű, az áldást az Isten adja! Te, az áldott föld fogadod be, és kínálod gyökerének az égből hullott életadó esőt. Te vagy, aki tipegő léptét, a fényre nyíló lényét hordozod. A hajtás – bár magad sem hiszed – belőled él, és vonja ki üde zöldjét, aranyló selymét, a szélben biztosan ringó, és mégis annyira törékeny alakját. Nagy viharokban te vagy a támasz, rólad akarja letépni a szél, hogy kicsit komédiázzon vele, majd fonnyadt, összetört testét eldobja örökre.

 Azt is tudnod kell, hogy a te létednek egyetlen beteljesülése a belőled fakadó élet, hisz te magad is csak általa tudsz ennyire szép, naivul zsenge, törékeny és ég felé lendülő lenni. Te magad is olyan csoda vagy, amely a csodát hordja és élteti. Ő termi a virágot, mégis, mindenestől a te gyümölcsöd ő.

 Általa te csillapítod a vándor éhét, belőled fakad dallá a szó a jóllakott szántóvető ajkán. Te vagy az erő, mellyel az ebédjétől visszatért munkás újból nekiveti vállát az égbe törő templom építésének. Te vagy a csodás szín, a kecses forma, amely a festő lelkéből a vászonra átragyog, a kisbaba a gyermekét ringató anya karján, sőt, az Úr házában térdre hulló ember szívében az élő ima is te vagy. Igen, minden te vagy, mert te vagy az életnek adója. Szülő vagy, még ha Szent József példájára nem is test szerint, hanem Isten szent akaratából vállaltad az életet. Szülő vagy, mert szent ajándékként hordod a rád bízott csírát, s vállalod, hogy az idő multával töpörödő áldó kezed között a pislákoló kis láng nagyra nőjön, kibontakozzon, és beragyogja a hajnali derengésben ébredező világunkat.

 Munkád felemészt, napjaid játszi pillangók, melyek tovaszállnak, lassan földdé válsz magad is. Isten nagy csodája, hogy a leomló földi sátradból az égbe költözhetsz. S ott fent, a nagy mennyei ablakból lenézve érted meg igazán, hogy aggastyánná szelídült gyermeked minden jó szava, a pohár víz, mit Isten nevében ad, a te munkád gyümölcse. Megérted, mert megfogja szelíden az Úr a kezed, és jóságosan mindent megköszön neked.

 Jön az új generációk sora, az új gyermekek arcát már csak fentről láthatod, és talán nagyszüleiknek, szépapjuknak adott ajándékaidra gondolva, ők is ajándékká válnak a mind szebbé nemesülő világunkban.

 Mindannyian föld vagyunk, áldott anyaföld. Létünk egyetlen célja, hogy a ránk bízott magvakból gyümölcs legyen. Ne feledd: röpke életünk beteljesülése a szélben ringó búzakalász.Gyümölcsük a te gyümölcsöd lesz, és ilyenkor mindig ott fenn Isten hálásan megfogja kezed. És ez így fog menni az idők végezetéig, amikor nagy számvetést tartanak, és akkor minden föld elnyeri Ura végső köszönetét.

 Ezekkel a gondolatokkal kívánok 2006 születésének első napjaiban boldog, áldásos újesztendőt minden közeli és távoli munkatársamnak.  

Szeretettel, Csaba t.