Tudom, hogy az érettségiző fiataljaink eléggé el vannak kenődve! (mitől is lennének most nagyon vígak?)  Ezért szeretettel kérem a nevelőket, hogy a végzősöket biztassuk, bátorítsuk sok-sok szeretettel.

Tegyünk meg mindent, hogy nyugodt körülmények között, békében készülhessenek a vizsgákra. Lelkesíteni, ösztönözni kell őket, hogy menjenek el vizsgázni! Déván is biztattam a házvezetőt, hogy akár a vendéglakást adja most ezekre a napokra oda nekik, hogy a kisebbek ne zavarják őket a tanulásban. Ne felejtsétek, nálunk nagyon sok frissen érettségizett fiatalra én családot is bíztam, és ők megállták a helyüket. Móni, Csilla, Zsóka nevelőnő érettségi után egyből családot kapott, de Pityu Szászvároson is, és sorolhatnám tovább a névsorát azoknak a nagyszerű kollégáknak, akik 18-19 évesen már megállták a helyüket. Bízzunk és biztassuk az érettségiző fiatalokat, ők már nagykorúak!

Minden jegyért most meg kell küzdeni, és a gyerekeink gátjaira a nevelők is menjenek fel, mert ezek a vizsgák nem a gyereknek a magánügye! Ha a fiatalok buknak, akkor mi mindannyian bukjunk, a gyenge eredmények a családot is, de a házat is minősítik. Volt olyan nevelőnő akit azért küldtem el, mert a gyerekei nem értek el eredményeket. Nekünk nem olyan nevelők kellenek akik nem azzal fogadnak, hogy: "nem megmondtam, hogy megbuknak?" Hanem olyanok akik szerényen

csak annyit mondanak, hogy: "Ó ezekkel a gyerekekkel bárki jó eredményeket tudott volna elérni!" Azt szeretném, hogy ne megmagyarázzuk, hogy miért kaptunk gólokat, hanem  büszkén a vizsgák után ünnepeljük meg az eredményeket!

Isten áldását kérem gyermekeinkre a ma kezdődő vizsgákhoz! Jó munkát diáknak, nevelőnek egyaránt!

Szeretettel,

Csaba t.