2016. december 29. – Csütörtök

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_15822669_1279549182088107_4289563342772406372_n.jpg"... e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak!" Karácsony éjszakáján Mária igenjére Isten emberé lett! A szentmisére papjukkal összegyűlt emberek igenjére Isten kenyéré, borrá lesz, oltáriszentségé!! Igazából minden egyes templom Betlehemi barlang, minden szentmise karácsony éjszakája, minden oltár betlehemi jászol, mely előtt a pásztorok, a napkeleti bölcsek példájára mi is térdre borulhatunk, hogy köszöntsük ugyanazt, ki karácsony estéjén emberé lett, a mi urunkat, Jézus Krisztust!!
Szeretettel,
Csaba t. 
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona.”  Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú, egy igaz és  istenfélő ember, aki  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg  nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek  arra indította, hogy menjen a  templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta  Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim   meglátták   szabadításodat,   melyet   minden   nemzet   számára készítettél, hogy világosság  legyen: kinyilatkoztatás  a pogányoknak,  és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35