Lendület, kezdeményező erő! Jézus állandóan mozgásban, "akcióban" van! Mellette az apostolokat nem lepi be a por! Végül is lent a galileai tenger partján is találkozhatott volna Jézus Illéssel és Mózessel, Ő mégis felmegy egy magas hegyre az apostolaival. Az apostolok szeretnének ott fent nyugodtan letáborozni, de "mire körülnéznek, már senkit sem látnak csak Jézust egymagát!" Indulnak a völgybe, hol várja őket a munka, egy beteg gyermeket kell meggyógyítani!
Isten az idő Ura, de úgy tűnik, hogy bő lére eresztve nem szervezi túl nyugodt cammogással az eseményeket, nem készít hosszú, ráérős terveket, hanem szépen, céltudatosan, ütemesen halad a maga útján! Tudja, hogy mi a dolga, és végzi is a maga feladatát céltudatosan, három év alatt mondhatnánk "lezavarja" a megváltás nagy művét! Csodálom Jézus lendületét, a kezdeményező erejét, azt a határozott célratartást, mellyel a Mennyei Atya akaratát teljesíti! Döbbenetes, hogy ebbe a feszített menetbe be tudja vonni az apostolokat, a tanítványokat, akiktől azt kéri, hogy aki az eke szarvára tette a kezét, az ne nézzen hátra!
A szentírást olvasva, az az érzésünk, hogy Jézus Krisztus nem is kapkod, de nem is ácsorog, egyszerűen tempósan végzi a munkáját, mint aki tudja, hogy ideje kevés! A Mestert csodálva gondolkodjunk el, hogy vajon mi hogy haladunk, a kapcsolókarunk hányasba van téve, a gázpedált mennyire nyomtam le? Életem céltalan sétakocsikázás, vagy egy célratörő, padlógázzal való suhanás az akadályok között?
Itt befejezem az elmélkedést, mert dolgom van, megyek! Nincs megállás! Krisztus szeretete sürget minket!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: legyetek olyanok mint a gyermekek...
Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”
Mk 9,2-13
Lendület, kezdeményező erő! Jézus állandóan mozgásban, "akcióban" van! Mellette az apostolokat nem lepi be a por! Végül is lent a galileai tenger partján is találkozhatott volna Jézus Illéssel és Mózessel, Ő mégis felmegy egy magas hegyre az apostolaival. Az apostolok szeretnének ott fent nyugodtan letáborozni, de "mire körülnéznek, már senkit sem látnak csak Jézust egymagát!" Indulnak a völgybe, hol várja őket a munka, egy beteg gyermeket kell meggyógyítani!