Mi keresztények, nem egy eszme követői vagyunk, nem csupán nagylelkű szociális munkások akarunk lenni, hanem Jézus Krisztus élő családjának a tagjai! Ahogyan a hideg éjszakában a lobogó tábortűz köré fagyoskodva, félve összebújnak a vándorok, mi keresztények is az Eukarisztia éltető jelenlétében összegyűlünk, s ez az élő, éltető, szent jelenlét formál bennünket egy családdá, jó testvérekké, szentekké!
Madarat tolláról, embert barátjáról! A mi legjobb barátunk, vándorlásunkban társunk, - akárcsak az évezredek alatt a szenteké - Jézus Krisztus, az Oltáriszentségben köztünk lakó Isten! Szent Ferenc atyánk eucharisztikus tanítása nagyon világos: “És mint egykoron valódi testében jelent meg a szent apostoloknak, azonképpen most a szent kenyérben mutatja meg magát nekünk. És miként az apostolok testi szemeikkel csak testét látták, de lelki szemeikkel szemlélve Istennek hitték őt, akként mi is, bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ő élő és valóságos teste és vére.” (Int 1,19- 21)
Az Oltáriszentség a szentek mindennapi tápláló kenyere! Mi ne Krisztus bágyadt követői vagyunk, hanem az életed adó, a létet irgalmas jósággal fenntartó Isten szeretett gyermekei!
Csaba t.
A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Jn 6,44-51
Mi keresztények, nem egy eszme követői vagyunk, nem csupán nagylelkű szociális munkások akarunk lenni, hanem Jézus Krisztus élő családjának a tagjai! Ahogyan a hideg éjszakában a lobogó tábortűz köré fagyoskodva, félve összebújnak a vándorok, mi keresztények is az Eukarisztia éltető jelenlétében összegyűlünk, s ez az élő, éltető, szent jelenlét formál bennünket egy családdá, jó testvérekké, szentekké!