"Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért." Jn 15,12 Tehetünk a perselybe anyagiakat, pénzt, keveset, meg sokat is, de az nem fáj annyira, mind amikor önmagunkból adunk testvéreinknek szeretettel! Ez alkalommal szeretném a figyelem középpontjába állítani azokat, akik Ausztráliából jöve magukból adnak az erdélyi árva gyermekeknek szeretettel!
A kedves Éva a Brisbane nevű kétmilliós nagyvárosból, eljött, meglátogatott, majd férjével, lányával úgy döntött, hogy egy évre kijön önkéntesen dolgozni a a gyermekeink közé! E fiatal édesanyának nagyon szép hangja van, óvónői képzettséggel rendelkezik és egy éven keresztül nap mind nap jött, hogy a bajban lévő gyermekeket írni, olvasni, viselkedni tanítsa, de kivette részét lányával együtt a ház körüli munkákból is, sütött, főzött és közben nagyon sok szép népdalt megtanított a máréfalvi gyermekeinknek! Az év végén volt nagy sírás, rívás, de vissza kellett menni Ausztráliába! Közben jöttek-mentek a levelek és a gyermekek újból visszaszerették Éva nénit és kedves családját egy év után, egy újabb évre! Igen, e kedves család nem két fillért, hanem az életükből két évet adtak a gyermekeinknek! Hiszem, hogy ezt a két évet a rozsda nem rágja szét a moly nem eszi meg, mert ahogy Éva mondta, életük legszebb két éve volt és egészen biztos, hogy megmarad az örök életre!
Ausztráliából Istennek hála nem csak Éváék jöttek, hanem sokan mások is. Pl. Kati néni, ki a dévai óvodának lett a védőangyala. De a nagylelkű ausztráliai magyarok közül mindenek előtt meg kell említenem a kedves Kalotay Esztert, aki, mint fogorvos jött immár tíz éve a gyermekeink közé Sydneyből! Előre csak egy - két hónapra jött, aztán már 8-9 hónapot töltött minden évben Erdélybe és csak utána ment haza a nagyra nőtt, családból kirepült három szép gyermekéhez! Igen, Eszter, mint egy áldott nagymama nem a feleslegéből ad, hanem önmagát adja az árva gyermekeknek! Adja önmagát jósággal, türelemmel, nagylelkűen mert nagyon szereti az Istent és a népét, melyből ő maga is vétetett!
Az elmúlt huszonöt évnek, Isten előtt legértékesebb adománya az életünknek az a része, mit nagylelkűen odaadtunk Szent József példájára a Teremtőnk által ránk bízott gyermekeknek! Én részemről sokat, nagyon sokat épültem, mikor láttam, hogy a közelről vagy a messzeségből jött testvéreim milyen önzetlenül szórják a szeretet perselyébe életük perceit, napjait, éveit Isten nevében, a bajban lévő gyermekeink javára! Imádkozom, hogy a felnövekvő fiatal korosztályoknak is legyen bátorságuk Isten legdrágább ajándékát, az időt megosztani szeretetből, szeretettel a felebarátaikkal!
Hálás szívvel minden percért, mit nagylelkűen a gyermekeinknek adtatok,
Csaba t.
Mekkora szeretete van annak a nőnek, annak a férfinak, aki csak addig szeret mig kényelmes, mig jól esik?
Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lk 21,1-4
"Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért." Jn 15,12 Tehetünk a perselybe anyagiakat, pénzt, keveset, meg sokat is, de az nem fáj annyira, mind amikor önmagunkból adunk testvéreinknek szeretettel! Ez alkalommal szeretném a figyelem középpontjába állítani azokat, akik Ausztráliából jöve magukból adnak az erdélyi árva gyermekeknek szeretettel!