"...mennyei Atyátok nem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Ma társadalmunk legkisebbjei, a legelveszettebb emberei a magányos öregek! Naponta kapok telefonhívásokat, leveleket magukra maradt idős emberektől, hogy küldjek már valakit, bárkit aki tud, akar segíteni rajtuk bevásárlásban, főzésben, takarításban! Egy nagyvárosból ma is felhívott egy néni, hogy itt vannak az ünnepek, és az a személy ki bejárt hozzá és bevásárolt, bejelentette, hogy haza akar menni a családjához, az ünnepnapok alatt keressen valakit aki gondozza őt! Hallgattam a néni panaszát, két fia is van, menye, unokája, de azok messze élnek, nem tudnak hazajönni....... Amúgy már jártam ennél a kedves néninél, valóban nagy szüksége van valakire, aki nem csak a házát, de a lelkét is rendbe tartaná! Még egy fiatalnak sem jó egyedül, nem hogy egy olyan embernek, aki csak nagyon lassan tud tipegni, topogni!
Emlékszem, annak idején, mint kispapok, a gyulafehérvári várban működő öregotthonba rendszeresen bejártunk! Tavasszal egyetlen csokornyi hóvirágot szálakra szedtünk és sok - sok kedves néninek örömkönnyet csaltunk a szemébe. Idővel lassan rájöttünk, hogy nem csak vigasztaló szóra, hanem körömvágásra, tyúkszemáztatásra is szükségük van a bácsiknak, néniknek! Vittem a borotvát, egy kis szappant, és egy - egy délután, - nekünk kispapoknak csak egy röpke óráig volt kimenőnk - 2-3 bácsit is meg tudtam borotválni! Karácsonykor a nagy fát ágakra vágtuk és így minden kórterembe jutott egy-egy szépen feldíszített ág, néhány szem cukorkával, csillagszóróval, és sok - sok jókedvű kacagással, énekszóval! Az egyik néni meg volt győződve, hogy én a fia vagyok.... ő lett az én őrzőangyalom! Szegény már nem erőst tudott magáról, de én minden vizsga előtt kis "semmiséggel" meglátogattam, ő megölelgetett és megígérte, hogy a jó Istennel mindent elintéz, csak nyugodtan menjek vizsgázni! Természetesen tanultam is, de hálatelt szívvel mondhatom, hogy sok olyan tanév volt, mikor szinte mindenből maximális érdemjegyet kaptam, amit én máig az ő közbenjárásának tulajdonítok!
Kedves Testvérek, minden bántó szándék nélkül mondom, hogy olyan sok időt töltünk el egy - egy házi kedvenccel, milyen jó lenne, ha a szomszédban magára maradt idős bácsi, néni lenne az én "kedvencem"! Milyen jó lenne, ha naponta egy - egy órácskára meg tudnám látogatni a szomszédban lévő magányos testvéremet, vagy amikor magamnak vásárolok, bedobnák számára is egy - egy zsemlét, kis zöldséget a kosaramba! Az emberekben lévő jó szándékot, szeretetet ha fel lehetne szabadítani és a magányos, idős emberek felé lehetne irányítani, akkor hiszem, hogy mindannyiunk élete megváltozna! Mert jó dolog jónak lenni, jó dolog egy - egy bajba lévő emberhez Isten nevében elmenni! Teremtőnk minden pohár vizet, jó szót mit a legkisebbeknek adunk, bőségesen meg fogja hálálni, Isten adósa nem lesz soha senkinek!
A gyermekvédelmi otthonainkban mindig is fogadtunk be nagytatákat, nagynéniket, sok otthonból kijárnak ebédhordó tálacskákkal a gyerekek az idősekhez! Folyamatosan kérem a kollégákat, hogy Szent Péter ágyban fekvő idős anyósát meglátogató Jézus Krisztus példájára mi is menjünk el az idős, beteg testvéreinkhez és segítsünk szeretettel!
Mi keresztények sokszor nagyon vehemensen elutasítjuk a kegyes halált, az eutanázia intézményesítését! "2002-ben Hollandia lett az első ország a világon, ahol törvényessé vált az eutanázia. Azok vehetik igénybe, akik "elviselhetetlenül szenvednek", és nincs reményük a javulásra. A törvények szerint nem feltétel, hogy halálos betegségük legyen. Sajnos "Úgy tűnik, egyre több páciens kéri az eutanáziát és egyre több orvos hajlandó a kérést teljesíteni" – mondta Ágnes van der Heide, a rotterdami Erasmus Egyetem orvosi karának munkatársa, a kutatás vezetője." Az Indexben megjelenő írást csatolom a levelemhez!
Ilyenkor az adventi elcsendesedésben gondoljunk arra, hogy bár nem várjuk az idős kort, az mégis biztos lábakon el fog jönni hozzánk! Lehet, hogy van megtakarított pénzünk, de sajnos lassan olyan világ születik körülöttünk, ahol a nagyon megfizetett munkahelyekre is lasszóval fogják a dolgozni akaró embereket! Így ha az időnket, pénzünket nem gyermekbőrbe fektetjük, akkor nagyon könnyen megtörténhet, hogy magunkra maradunk és idős, beteg korunkban nem lesz aki mellénk álljon, gondozzon, ápoljon, törődjön velünk! Erdélyben a falvaink, városaink, egyházközségeink egyik legnagyobb kihívása a magára maradó idősök sorsa!
Adventi készülődés ideje alatt látogassunk meg idős, magányos embereket! Fordítsuk arcunkat a legkisebbek felé, a magukra maradó idős testvéreink felé!
Szeretettel,
Csaba t.
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,12-14
"...mennyei Atyátok nem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”