Napi evangélium

Szent János apostol és evangélista

Az állatok világa őszinte, kemény, kérlelhetetlen! Csak a mi fejünkben édesek, cukik a madarak, a természet, ők a valóságban keményen kiállnak saját érdekük mellett, megküzdenek minden egyes falatért, azért, hogy életben maradhassanak!!! Kint a tó partján egész nap, folyamatosan, minden pillanat harc a létért: zsákmányolsz, vagy zsákmány leszel!

Minden diákot elvinnék Máté Bence lesébe! Itt az állatok nem tudnak arról, hogy valaki megfigyeli őket, élik a maguk mindennapi életét! Halásznak, és nem csak a tóból, hanem egymás szájából is kiveszik a létéért küzdő halat, nem irgalomból, hanem azért, hogy elfogyasszák! 

János apostolt Jézus meghívja magához, nyilvános működésének első napján! És ő, ezen a napon, megismerkedésük napján, több mint 50 kilométert gyalogolt Szent Andrással, hogy Jézust jobban megismerje! Hihetetlen erővel mindent félretett, követi egy életen keresztül mesterét, célra tör! Ír egy csodálatos evangéliumot, több nagyszerű levelet, de neki tulajdonítjuk a Jelenések könyvét is, melyet mai napig tanulmányoznak a szakemberek! Maga mellé veszi Jézus édesanyját, Máriát, mindig, mindenben ott van, lobog benne és körülötte az élet, mint sas madár hasítja az eget!!  A mai evangéliumi részben is arról olvasunk, hogy János mindenkit lehagyva szalad, erővel, lendülettel, kérdez, keres, célra tör, első az apostolok közül Jézus üres sírjánál! Csodálatos ember!!

2018. végén gondolkodjunk el az elmúlt év megvalósításain, vegyem számba a gyümölcsöt, mit ebben az évben teremtem! Mint diák vegyem számba a jegyeimet, az elért eredményeket, mint felnőtt ember nézzek magamba, ki tudok állni családomért, gyermekeimért, eltartom őket becsületes munkámból? Az elért eredményekért adjak hálát, de a hiányosságokat olvassam saját magam fejére, mert jobb ha mi vádoljuk magunkat, mintha a gonosz lélek vádolna kacagva az utolsó ítéleten!! Isten, senkit nem ítél el, mi se ítélkezzünk! Bennem nem harag, inkább sajnálom azt a diákot, aki előtt ingyen szélesre tárják a tudás ajtaját, mehetne, haladhatna, szaladhatna, de ő inkább leül, és a tanulást, a tanárait, társait, az egész világot leszólva, mindenkit elítél és várja, hogy valahogy egyik évről engedjék át a másikba könyöradományból! Fáj látni azt a felnőttet, aki hegyeket mozgathatna Teremtő Istene nevében, de ő csak helyben tapicskol, félénken, vagy tunyán, lustán meghúzza magát és legfentebb pályázatokat írva, könyöradományok után nyújtja a kezét!  Milyen szomorú lenne, ha Szent János apóstól állttal megőrzött Krisztusi szavak ránk is érvényesek lennének:  "Ismerem tetteidet, hogy sem hideg, sem meleg nem vagy. Bár hideg volnál, vagy meleg   Így mivel langyos vagy, sem meleg, sem hideg, ki foglak köpni a számból." Jelenések 3,15-16

Szeretettel biztatlak tanuljunk a szürkeségemtől és mi is álljunk ki bátran szeretteinkért és szerezzük meg számukra becsületes munkával a mindennapi megélhetést! 

Csaba t. 

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. 

Jn 20,2-8