2019. január 4. – Péntek

Kategória: Napi evangélium Találatok: 219
b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Hirek_IMG_1908K.jpgAz új évnek  új lendülettel álljunk neki!
Ki tudná megmondani, hogy hány ember volt ott a Jordán folyónál mikor Szent János megkeresztelte a mi Urunkat, Jézus Krisztust?  Gondolom, hogy sokan voltak ott, de Jézus csak ezt a két fiatalembert, Andrást és Jánost hívta meg magához, mert ők érdeklődtek, mert ők kíváncsian a nyomába szegődtek! Jordán folyó és Názáret között 52 kilométer van! Jó séta! Vajon mi történt volna, ha lusta bágyadtsággal ez a két fiatal nem vállalkozik e hosszú útra? 
Isten fürjekkel táplálja a pusztában az ő népét, és nem sült kacsával. Az emberek meg kell fogják, meg kell pucolják, el kell készítsék a madarakat ha enni akarnak! A létünkért küzdeni kell, az örök létünkért is küzdeni kell! Az, hogy a hajadat, körmödet ápolod, az semmi, ha csak a lakásodat tartod rendbe és magadnak ételt készítesz, az is édeskevés, azért nem fognak beengedni Isten országába! A terméketlen fügefa a maga létét fenntartotta, de a szép zöld lombkoronában nem volt gyümölcs, és az értéket kereső Isten elítéli a fát!
Szent János apostol, társával Andrással mindenütt ott van, Jézust nem csak követik, hanem a tanítását átelmélkedik, magukévá teszik, János apostol levelei, evangéliuma erre ékes bizonyíték! Nem ingyen kapják az apostoli tisztséget, méltóságot, hanem munkájukkal, veszélyeket vállalva, kemény életükkel, vértanú halálukkal nyerték el azt a trónt a mennyek országában, melyet nem is vesztenek el soha! Jó lenne, ha tudatosulna bennünk, hogy valóságos értékhez csak kemény munkával lehet hozzájutni, Júdás Krisztustól ugyanazokat a kegyelmeket kapta, mint a többi apostol társa, de az ő életében Isten kegyelme nem teremte meg a szeretet, a jóság gyümölcsét, és ezért ő elvesztette azt a helyet amelyre Isten meghívta őt!
Sokan kérdezik, hogy újból és újból miért vállalok munkát, feladatot?Jézus világosan beszél: "...félve - remegve munkáljátok hát üdvösségeteket..." (Filippieknek írt levél 2,12) Alanyi jogon nem jár se a betevő falat, se az örök üdvösség senkinek! Mindannyian becsületes munkánkkal nap mint nap gyümölcsöt kell teremjünk, mert egészen biztos, hogy az, aki a talentumainkat adta, el fog jönni, hogy számba vegye sáfárkodásunkat! 
Istent félve, irgalmában bízva, 
Csaba t. 
Kép: Kedves kollégám Annuska, szeretete gyümölcsével, a harmadik gyermekével.
Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”  
Jn 1,35-42