2019. április 25. – Csütörtök

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_39227310_2107500595951469_2290981614915682304_o.jpgSokan szeretnék Jézus történetét leegyszerűsíteni,  Megváltónkat egy egyszerű  tanítóként, egy világnézeti bölcsként beállítani. Biztos, hogy Jézus tanítása nagyon fontos, a szeretet parancsával korszakalkotót hozott létre, de Jézus Krisztus személye ennél sokkal fontosabb, hisz Ő valóságos Isten és valóságos ember ahogy a Hiszekegyben valljuk. Jézus maga kéri a feltámadás után, hogy érintsék meg az Ő testét a tanítványok. Ételt kér és előttük táplálkozik, hogy az emberek hite benne, a mi Megváltónkban megerősödjön és elmélyüljön. Fontos az ajándék, de még fontosabb az ajándékozó. A keresztény tanítást meg kell tanulni, de a Tanító megismerése, elfogadása nélkül nem fog életté válni bennünk az Evangélium. 
Teremtő Istenünk országából Isten fia közénk jön! Gondoljunk csak bele milyen határtalan távlatot nyit előttünk Jézus személye. Már maga az a tény, hogy Isten a világmindenség teremtője kiüresíti önmagát és gyermekként közénk jön, földre száll, hihetetlen örömmel  tölthet el. Jézus személye nemcsak az évezredek sötét alagútjának végén egy távoli fény, hanem maga a Világosság, a beteljesedett Remény, a hívő ember testet öltött élő Hite. Jézus tanítása, Jézus istensége nélkül csak egy üres eszmefuttatás, szép tanítás. Az egész kereszténységnek súlyt, értelmet, perspektívát az ad, hogy a második isteni személy értünk emberré lett, és mi bármit is mondtunk, tettünk, nem engedte el a kezünket. Jézus szavait, példabeszédeit, ígéreteit azért kell komolyan venni, mert Krisztus feltámadt húsvét hajnalán.
Kisebb testvéri szeretettel biztatlak gyertek menjünk be templomainkba, térdeljünk le az Oltáriszentség elé és nyújtsuk ki kezünket tudatosan Jézus Krisztus felé, valljuk meg Őt megváltónknak, öleljük át Őt szeretettel, tudatosan döntsünk Mellette. 
Szeretettel, 
Csaba t.
Kép: Szentmise Csobánkán
Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
Lk 24,35-48