2019. július 2. – Kedd

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_65852913_1496444193830773_3723658180874469376_o.jpgSzűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)
Még csak most kezdődött a szép nyári vakáció és lám-lám a napraforgó már milyen nagyra nőtt! A növények kihasználják a bőséges esőt és az áldott meleget, a ragyogó napfényt és nagyra nőnek, gyümölcsöt érlelnek! Az egyszerű nővények életében az idő nem hiába telik, naponta nőnek, erősödnek, s már roskadoznak a bő termés súlya alatt! Minden egyes kis palánta nagyra nőtt, saját hivatását betöltve keresi a ragyogó nap áldott sugarát, hogy szépen beérlelje a rábízott sok-sok parányi "gyermekét"! 
Kezünkből, bárhogyan is szorítsuk, mint drága aranypor a szélben peregnek ki a vakáció visszanemtérő percei, órái, napjai!! Mennyire használom ki az áldott időt!? Telnek a napok, fogy a vakáció, a lehetőség arra, hogy olvassak, tanuljak, felfedezzem, bebarangoljam szellemi, fizikai szülőföldemet, azokat az értékeket, melyeket magamba zárva én magam is több, értékesebb, szebb leszek, lehetek! A szépen pompázó napraforgó, akárcsak  az Ószövetség utolsó nagy prófétájának, keresztelő Szent Jánosnak édesanyja Erzsébet, vagy Megváltónk drága édesanyja Mária, befogadták az áldást, igent mondtak a nap mint nap, csendben kibontakozó életre! Mindaz ki igent mond az életre, a növekedésre, az büszkén mondhatja Máriával: "lám ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék." 
E szép ünnepen szeretettel gondoljunk Erzsébetre, Máriára! Ott állnak példaképül előttünk, áldott állapotban egymást átölelve, örömükben kacagva, sírva, Isten szeretetét, jóságát áldva, ajándékait köszönve! Egyik sugárzóan fiatal, másik érett felnőtt nő, de mindketten az élet hordozásának az örömében, az anyaság fényében ragyognak, boldogok!
A napraforgónak minden idő jó volt és nagyra nőtt! Erzsébetnek a maga idős kora, Máriának a zsenge fiatal kor egyaránt alkalmas idő az Isten adta gyermek vállalására, kihordására! A feladat mely alatt ők is roskadoznak, örömmel, fénnyel tölti be a szívüket, értelmet ad a nyár elpergő napjainak! A szülés fájdalma kiteljesülés, magzatuk iránti végtelen szeretetüknek!
Jézus szeretettel szól hozzánk: biztatlak benneteket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt! Azt akarom, hogy maradandó gyümölcsöket teremjetek! Az Atya meg adja nektek, amit csak kértek tőle a nevemben.  Jn 15,16 
Jézus Krisztus örök érvényű szavaival biztassuk magunkat a pergő, fogyó nyári vakáció napjaiban, hogy a fák, a növények, a drága  Szűzanya vagy Szent Erzsébet példájára mi is használjuk ki az időt gyümölcstermésre, teremtő Istenünk akarata szerinti élet szolgálatára!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Napraforgók - 2019 július 1-én fényképeztem Székelyhíd határában!
Evangélium
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” 
Mária megszólalt: 
„Magasztalja lelkem az Urat, 
és szívem ujjong megváltó Istenemben! 
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, 
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. 
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! 
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. 
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, 
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. 
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, 
és felmagasztalta az alázatosakat. 
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, 
de a gazdagokat elküldte üres kézzel. 
Felkarolta gyermekét, Izraelt, 
megemlékezve irgalmasságáról, 
amint atyáinknak megígérte: 
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” 
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.  
Lk 1,39-56