A Szent Kereszt felmagasztalása
Szeptember 14-e, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe, igazából hitünk nagy misztériuma előtti leborulás, a világot legyőző szeretet végső diadala! A keresztnek titka végig kíséri az emberiség életét! A vajúdó anya szenvedéséből születünk, győzelmeink, életünk eredményei lemondásból, verejtékes munkából, kereszthordozásból születik! De nem csak a mi életünkben van ez így, hisz az emberiség minden győzelmei, létünket megújító nagy reformok mindig fájdalomból, kereszthalálból sarjadnak ki!
Nézem a komor, kiégett párizsi Notre-Dame-székesegyházat! Egyedül a kereszt ragyog a kormos sötétségben! A mai kor megannyi kríziséből hiszem, hogy egy új világ fog születni! Egy csendesebb, bölcsebb, békésebb társadalom körvonalazódik, mely a mainál jobban magán fogja hordani teremtő Istenünk szép vonásait! Ne féljünk! Krisztus megváltó halála óta tudjuk, hogy a nagypéntek nem a vég kezdete, hanem egy új szövetség első napja, a szenvedve vajúdó világ újjászületésének záloga! A kereszt, az ősi társadalmak hitvilágának főnixmadara, a halálra szánt, kínokban elégő hamvaiból újjászülető élet szimbóluma! Titok, melyet nem értünk, de mely reménnyel tölthet el mindannyiunkat!
Térden állva,
Csaba t.
Királyi zászló jár elől,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt
S megtörte holta a halált.
Kegyetlen lándzsa verte át
Gonosz vasával oldalát.
S mely szennyet, vétket eltörölt:
Belőle víz és vér ömölt.
Az ősi jóslat itt betelt,
Mit a hű Dávid énekelt:
„Az Úr, halljátok nemzetek!
Kereszten trónol köztetek.”
Rajtad tündöklik, drága fa,
Királyi vérnek bíbora.
Ó választott jeles faág,
Ki szent testét karoltad át!
Világ bűnének zálogát,
Ó boldog ág, te hordozád,
Az ellenség gonosz fejét
Megváltónk rajtad zúzta szét.
Ó kereszt, áldunk, szent remény,
A szenvedés ez ünnepén.
Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Add vétkünkért vezeklenünk.
Szentháromság, dicsérjenek,
Üdvösség kútja, mindenek.
Legyen gyôzelmünk, add meg ezt,
A diadalmas szent kereszt.
Evangélium
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17
A Szent Kereszt felmagasztalása