Amikor megkereszteltek bennünket, a pap a krizmával nem sirató asszonyoknak kent fel, nem is pánikoló, kétségbeesés lelkéért imádkozott, hogy a világ elsiratását, az emberek ijesztgetését legyen aki elvégezze szakszerűen, hanem Istentől kapott hatalommal felkentek, hogy próféták legyünk. Minden megkeresztelt ember - egyházunk ősi tanítása szerint - részesül a Megváltónk, Jézus Krisztus papi, prófétai, királyi hatalmából. Nem azért nyílik meg az ég és vesz otthont a Szentháromság a megkeresztelt ember szívében, hogy az kishitű félelemtől összeszorulva nyivákoljon, önmagát, környezetét álhírekkel ijesztgetve élje az életét, hanem azért, hogy, mint alter Krisztus gyógyítson, vigasztaljon, erőt adjon testvéreinek.
Jézus Krisztus, földi életében maga körül nem a kishitűség, a kétségbeesés, a világ vége hangulatát árasztotta, hanem arra biztatott mindannyiunkat, hogy ne féljünk, bízzunk teremtő Istenünkbe, önmagunkban és egymásban! Jézus Krisztus ha nem bízott volna 2000 évvel ezelőtt egy Föld nevű projektbe, el se jött volna közénk! A betlehemi megtestesülés, a remény ragyogó csillaga az emberiség egén, és ez az isteni hit, az emberiség jövőjébe vetett krisztusi bizalom egy pillanatig sem halványodik el Jézus földi élete során. Nagycsütörtök, nagypéntek sötét éjszakáját beragyogja a holnapba vetett remény és bizalom fénye. Ott a kereszten, ég és föld között, átdöfött végtagokkal, Jézus a reális remény ajtaját tárja ki a magát bűnösnek valló lator előtt. Utolsó leheletével, lelkét a mennyei Atya kezébe ajánlva értünk imádkozik: "Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!"
A keresztségben mindannyian a Szentháromság templomaivá válunk. Kicsinységünk, gyengeségünk ellenére Isten felszentelt papja felkent, hogy Teremtő Istenünk bátor prófétája, a reménység és a szeretet papja, embertársaimat minden bajból, nehézségből kivezető hatalmas "királya legyek". Advent csendjében kishitűségemért, gyámoltalanságomért kérjek bocsánatot lelkem szentélyében Uramtól, Istenemtől! Alázattal, imádságos bizalommal kérjem Megváltonktól, hogy általam szentelje meg családomat, környezetemet, vezessen, hogy hatalommal rendelkező prófétai erővel mutathassak a gondok közepette vergődő testvéreimnek megoldást, kiutat! Végezetül, - és miért ne, hisz erre kaptam küldetést a világ királyától, Jézus Krisztustól - kérjek erőt, bölcsességet, nagy lelket, hogy kisebb testvéri alázattal vezetni tudjam a rámbízottakat, királyként biztos kézbe vegyem családom, közösségem sorsát, e világ örvénylő gondjai, bajai közepette.
Ne feledd el soha, te Isten felkent papja, prófétája, királya vagy!
Őszinte bizalommal,
Csaba t
Kép: Izabella, kedves lányunk egy angyal szerepében a színpadon.
Evangélium
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33
Amikor megkereszteltek bennünket, a pap a krizmával nem sirató asszonyoknak kent fel, nem is pánikoló, kétségbeesés lelkéért imádkozott, hogy a világ elsiratását, az emberek ijesztgetését legyen aki elvégezze szakszerűen, hanem Istentől kapott hatalommal felkentek, hogy próféták legyünk. Minden megkeresztelt ember - egyházunk ősi tanítása szerint - részesül a Megváltónk, Jézus Krisztus papi, prófétai, királyi hatalmából. Nem azért nyílik meg az ég és vesz otthont a Szentháromság a megkeresztelt ember szívében, hogy az kishitű félelemtől összeszorulva nyivákoljon, önmagát, környezetét álhírekkel ijesztgetve élje az életét, hanem azért, hogy, mint alter Krisztus gyógyítson, vigasztaljon, erőt adjon testvéreinek.