„Krisztus az orvosság a relativizmus ellen, ő az, aki megoldja a világ bajait” – mondta XVI. Benedek a pápai audiencián.
A pápa a Szent Péter téren tartotta meg a szerda délelőtti általános kihallgatást, amelynek végén a Vatikánban folyó Afrikának szentelt püspöki szinódust a Szűzanya, Rózsafüzér Királynője oltalmába ajánlotta, akinek október 7-én ünnepeljük emléknapját.
A szerda délelőtti általános kihallgatáson a 40 ezer hívő között magyar zarándokok is voltak, akikhez a pápa a következő köszöntéssel fordult:
„Isten hozta a magyar híveket, különösen is azokat, akik Miskolcról és Győrből érkeztek.
Kérve a Rózsafüzér Királynője, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárását, szívesen adom Rátok és családtagjaitokra apostoli áldásomat.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!“
A Szentatya katekézisét Leonardi Szent József itáliai pap alakjának szentelte, aki 1541-ben született Luccában. Október 9-én emlékezünk halálának 400. évfordulójára. Az Isten Anyjának Reguláris Klerikusai rend alapítóját 1938-ban XI. Piusz avatta szentté, XVI. Benedek pedig 2006. augusztus 8-án a gyógyszerészek védőszentjévé nyilvánította.
A szent már fiatal korában szenvedélyes érdeklődést mutatott a gyógyszerészet iránt, majd később megnyílt a papi hivatás felé. Ez vezette el arra, hogy az embereknek hirdesse Isten gyógyszerét, vagyis a Feltámadt Krisztust, aki számára mindig minden dolog mértékévé vált.
Az volt a meggyőződése, hogy minden embernek minden egyébnél nagyobb szüksége van erre a gyógyszerre. Ezért arra törekedett, hogy léte alapvető értelmét a Jézus Krisztussal való személyes találkozás jelentse. Krisztus primátusa ítélethozatala és tettei konkrét szempontjává, papi tevékenysége fő mozgató erejévé vált.
Krisztus iránti szenvedélye késztette arra, hogy erejét nem kímélve szentelje egész életét az általa alapított rendnek és a misszióknak. Elősegítette a Propaganda Fide Kongregáció megalakítását és V. Pál pápa környezetében az egyház erkölcsi megújulását mozdította elő. Aki komoly vallási és erkölcsi reformokat kíván végrehajtani, annak jó orvosként előbb pontos diagnózist kell készítenie az egyházat sújtó bajokról. Ezt követően írhatja elő a megfelelő orvosságokat. Az egyház megújulásának végbe kell mennie mind a vezetők, mind a tőlük függők között, fent és lent egyaránt, kezdve azoktól, akik a közösséget irányítják.
Leonardi Szent János úgy látta, hogy az egyház szent, de törékeny. Megértette, hogy minden reformot az egyházon belül kell elvégezni, soha nem az egyház ellenében. Ebben a 400 évvel ezelőtt meghalt itáliai szent valóban rendkívüli volt és példája mindig időszerű marad – fejtette ki katekézisében a Szentatya.
Tevékenységét a XVI. század végén és a XVII. század elején folytatta, amikor csírájában már kialakulóban volt a mai kultúra. A hit és az értelem helytelenül elszakadt egymástól, és ennek egyik negatív következménye Isten háttérbe szorítása. Az ember abban az illúzióban él, hogy lehetséges egy teljes függetlenség Istentől, úgy él, mintha Isten nem lenne. Ez a modern gondolkodás válsága, amely gyakran a relativizmus formáit ölti magára.
Leonardi Szent János világos válasza ma is időszerű: „Mindenekelőtt Krisztus áll a szívek, a történelem és a világegyetem középpontjában”. Krisztusra van végtelen szüksége az emberiségnek, mert ő a „mértékegységünk”. Nincs olyan baj, amely ne lelne orvoslást Krisztusban, nincs olyan probléma, amelyet ne oldana meg. „Vagy Krisztus, vagy semmi” – mondta gyakran.
Ez Leonardi Szent János receptje minden spirituális és szociális reformra.
Istennek ez az elbűvölő embere legyen példakép és bátorítás a papság évében minden pap és minden keresztény számára, hogy szenvedélyes szeretettel és lelkesedéssel éljék meg hivatásukat – hangzott végül XVI. Benedek buzdítása.
Vatikáni Rádió