Büszkeséggel tölt el, hogy azok a híveink, akik politikai kényszerből vagy gazdasági nehézségeik miatt kényszerültek Nyugatra kitelepedni, az eltelt húsz vagy akár több év alatt sem veszítették el az alábbi meghívó levél tanúsága szerint őseik hitét és becsületes meggyőződésüket.

„Az Augsburgi Magyar Katolikus Misszió a 2010-es esztendőben is szeretne egy búcsú keretében Szent László magyar királyunkhoz imádkozni. Ezúton tisztelettel és szeretettel kérjük és hívjuk az excellenciás és főtisztelendő püspök atyát, hogy a Szent László királyt ünneplő zarándokok számára főpapi szentmisét mutasson be szentbeszéddel. Kérjük tisztelettel a püspök atyát, hogy a prédikációt 20 perces időtartamra ossza be. Reményeink szerint Paulovics László művész úr egy Szent László-festményt készít el a magyar misszió számára. Tisztelettel kérjük a püspök atyát, hogy ezt a Szent László festményt áldja meg és szentelje fel a mise végén. A szentmise végén elimádkozzuk a Szent László-litániát. A búcsús szentmise 2010. június 27-én 11 órakor kezdődik a St. Martin-templomban (86154 Augsburg, Zilbelstr. 23). A szentmise után szeretetvendégségre kerül sor és kulturális programok lesznek.”

E meghívás nyomán eszembe jut egy Szent Ulrich egykori augsburgi püspök nevéhez kapcsolódó tanulságos történet. Mindennap eljárt hozzá egy öreg koldus, aki ebédet kapott és ezért hálából mindig elmondott a püspökért három Miatyánkot. Történt, hogy egyszer, amikor nagy ínség támadt, a püspök szomorúan kilépve házából találkozott az öreg koldussal. „Hogy vagy, öreg?” – szólította meg. „Mint mindig, méltóságos püspök” – hangzott a válasz. A püspök folytatta: „Én nem úgy vagyok. Sok a gondom, bajom, s különös szomorúság gyötör. Úgy vélem, ma bizonyosan nem imádkoztál értem egyetlen Miatyánkot sem.” „Valóban nem, mert a szakács durván elutasított.” Ezt hallva a püspök hívatta a szakácsot, kérdőre vonta: „Mit tettél? Fösvénységed megfosztott engem ennek a szegény embernek a Miatyánkjától, ezért te vagy az oka a bánatomnak.” „Ugyan, méltóságos püspök úr, vajon mennyit érhet egy ilyen rongyos ember Miatyánkja?” „Én tudom” – felelte a szent, és haladéktalanul elküldte Rómába a szakácsot, hogy kérdezze meg a pápától, vajon mennyit ér egy Miatyánk. A követet mint Ulrich emberét hamar a pápa elé bocsátották, aki a kérdésére ennyit felelt: „Egy Miatyánk egy aranypénzt ér”. Sietett vissza a szakács a felelettel Augsburgba. „Jól van, szolgám – mondta Ulrich püspök –, de mekkora legyen széltében és hosszában ez az arany? Menj vissza Rómába, kérdezd meg!” Miután a szakács ismét a pápa előtt állt s feltette kérdését, az így felelt neki: „Egy Miatyánk akkora aranypénzt ér, amely széltében és hosszában olyan nagy, mint az egész világ.” Miután a szakács elmondta ezt a püspöknek, az ismét Rómába küldte, ezzel a kérdéssel: „Milyen vastag legyen az aranypénz?” A pápa erre is választ adott: „Egy Miatyánk akkora aranypénzt ér, amely széltében és hosszában olyan nagy, mint az egész világ, s olyan vastag, mint a hézag az ég és a föld között.” Amikor a szakács visszatért a városba ezzel a felelettel, Ulrich püspök azt mondta: „Most már tudod, szolgám, mennyit ér egy Miatyánk. Ezután mindig adj ebédet a koldusnak, hogy elmondja értünk a három Miatyánkot!”

Tempfli József ny. püspök