Március 5-én ünnepelte 80. születésnapját Konkoly István nyugalmazott megyéspüspök, aki közel két évtizeden keresztül vezette a Szombathelyi Egyházmegyét.

Konkoly István egy kis dél-zalai faluban, a mai Tornyiszentmiklóson született 1930-ban. Szülei földműveléssel foglalkoztak, apja községi elöljáró volt. Középiskolába Szombathelyen a Faludi Ferenc Gimnáziumba, majd a Kisszemináriumba járt. Teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végezte Budapesten, ahol teológiai doktori címet szerzett 1954-ben. Ugyanebben az évben Szombathelyen szentelték pappá. 1955és 1962 között Gyöngyösfalun, Szombathelyen, Rábagyarmaton, Jánosházán szolgált káplánként, illetve hitoktatóként. 1962-1963-ban Szőcén volt plébános, majd 1972-ig Szombathelyen Kovács Sándor megyéspüspök titkáraként és az Országos Liturgikus Tanács titkáraként szolgálta az Egyházat, 1972 és 1987 között Gencsapátiban végzett plébánosi szolgálatot.

II. János Pál pápa 1987-ben nevezte ki püspökké, szentelése július 11-én volt Szombathelyen. Jelmondata: „Adveniat regnum tuum” – „Jöjjön el a Te országod”. Ugyanebben az évben lett az Országos Liturgikus Tanács elnöke. 1992-től a Berzsenyi Dániel Főiskola Ének-zene, Egyházzene Szakán a liturgika előadója.

A rendszerváltást követően számos oktatási intézményt hívott életre: a Püspöki Általános Iskolát, az Egyházmegyei Fiú- és Leánykollégiumot, a Szombathelyi Hittanárképző Főiskolát, a Martineum Felnőttképző Akadémiát, a Szombathelyi Egyházmegyei Teológiai Tanfolyamot és az Egyházmegyei Óvodát. Nevéhez fűződik az Egyházmegyei Múzeum és a Szent Márton Kölcsönkönyvtár megalapítása is. A 14. szombathelyi megyéspüspök hozta létre emellett az Egyházmegyei Karitászt és a RÉV Ambulanciát, valamint a Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Nappali ellátóját és Átmeneti Otthonát.

Veres András megyéspüspök körlevélben köszöntötte elődjét, a levelet múlt vasárnap az egyházmegye minden templomában felolvastak. A 2006-ban nyugdíjba vonult főpásztort így méltatja utódja: „István püspök atya a családban kapott vallásos nevelés által részesült a hit ajándékában, amely egész életét meghatározta. Ez abban is megmutatkozott, hogy a gondviselő Isten azzal a hivatással ajándékozta meg őt, hogy mások számára legyen a hit tanúságtevője, és legyen mások hitének ébresztgetője, gondozója. Tette ezt mindig nagy teológiai tudással, elkötelezettséggel, hűséggel, áldozatkészséggel és szeretettel. Ajándék volt ez neki, de a híveknek is, akikhez a Jópásztor küldte őt.”

Katolikus.hu/Magyar Kurír