Richard Ho Lung 1981-ben alapította a Szegények misszionáriusai rendet, amelynek jelenleg ötszázötven szerzetes és pap a tagja. Jamaicában, Indiában, a Fülöp-szigeteken, Haitin, Ugandában, Kenyában és az Egyesült Államokban teljesítenek szolgálatot. A rend alapítója a Catholic Radio and Television Network (CRTN) számára adott a közelmúltban egy interjút, amelyet a Zenit is közölt.

Ho Lung eredetileg a jezsuita rend tagja volt, majd amikor Jamaicába küldték, új meghívást kapott. Elhatározta, hogy egy új szerzetesrendet alapít, amely azzal foglalkozik, hogy családok és közösségek kiépülését segíti olyan helyeken, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Egy tragédia késztette erre az elhatározásra. Jamaicában a hajléktalanok, a kirekesztettek, a szegények között élt. Egy szörnyű tűzvészben százötvenöt asszony veszítette életét, és ez az esemény mélyen megrázta. Ekkor a jamaicai egyetemen tanított, sokat imádkozott és elmélkedései során gyakran megjelent előtte Krisztus, aki az elfeledett szegényekért tevékenykedett. Úgy érezte, az Úr faggatja, hogy hiteles keresztény akar-e lenni. Olyan volt számára, mint Jákob harca az angyallal: fáradságos, de szép küzdelem. Sokszor feltette magának a kérdést, vajon miért tanult ilyen sokat, ha aztán a legnehezebb helyzetben élők között teljesít majd szolgálatot. Ám amikor valóban elkezdett a legszegényebb gondjaival törődni, azt vette észre, hogy tanulmányainak minden apró részlete gyümölcsözővé válik ebben a szolgálatban. A jezsuiták körében töltött időt most már úgy értelmezi, hogy az felkészülés volt hivatására, a Szegények misszionáriusai rend megalapítására.

Arról is megkérdezték, honnan ered benne a szegények iránti elkötelezettség. Elmondta, hogy kínai származású édesapja mindig arra tanította őket, hogy figyeljenek oda a szegények szükségleteire: „Adjatok mindig hálát, és bárhol vagytok, bármivel foglalkoztok is az életben, soha ne feledkezzetek meg a szegényekről.” Mindig azt mondta nekik, hogy a jamaicaiak bár szegények, nagyon jó emberek, és nélkülük a család kis üzlete nem biztosítaná megélhetésüket. Az ő tanítása adta az alapot, bár akkor még nem volt katolikus.

A rend jelmondata: „Örömteli szolgálat a kereszten függő Krisztussal”. Ho Lung elmesélte különleges, titokzatos tapasztalatát. Amikor a testvérek a legszegényebbek mellett dolgoztak, a legegyszerűbb dolgokat végezték, mosdatták, borotválták őket, főztek nekik. Mindennap vidáman tértek haza, pedig halálra készülődőkkel, AIDS-betegekkel, leprásokkal, elmebetegekkel voltak együtt egész nap. Korábban megbeszélték: a szegényekkel való munka azt jelenti, hogy Krisztus keresztjét hordozzák. Ám mindennap olyan boldogan tértek haza, hogy végül ezt a mondatot választották tevékenységük jelmondatául.

Boldogságot jelent számukra annak tudata, hogy szívükben és lelkükben egyesülnek Krisztussal, megélik Isten szavát és a szentségeket. Bensőséges közelségben élnek Istennel. Nagy megrázkódtatás volt számukra, amikor két testvérüket Kingstonban, a gettóban az éj leple alatt megölték. Mindenki hallgatott, soha nem tudták meg, hogyan történt. A két haláleset után sem csökkent azonban a rend tagjainak létszáma, sőt, megnövekedett. A testvérek szívében élő tapasztalattá vált Krisztus keresztje és a szenvedés kelyhe. Megértették, hogy nagyon komoly dologról van szó, az életük forog kockán, de ki kell tartaniuk az emberek mellett.

Programjaikról és terveikről Ho Lung elmondta: Jamaicában jelenleg komoly probléma, hogy az abortusz legalizálására készülnek. De előfordult már velük az is, hogy meggyilkolt csecsemőket találtak az utcán nejlonzacskóba csomagolva. A testvérek felvetették, hogy otthont kellene teremteni a leányanyák számára, hogy ne az abortusz mellett döntsenek, egy másik otthont pedig azoknak a gyerekeknek a számára, akiket egyébként meggyilkolnának. Egy házat már meg is nyitottak, ahol az anyák, akik közül sokan nincsenek férjnél, napközben otthagyhatják gyermekeiket és elmehetnek dolgozni. Ugyanitt szeretnének misét is tartani, hogy elvigyék az emberekhez az evangéliumot. Szeretnének egy olyan központot alapítani kismamáknak, ahol az abortuszra készülő asszonyok ultrahangon megláthatják magzatukat. A megszületett gyermekeket otthagyhatnák, ők pedig örökbe adnák őket. Számos tervük van, amelyeket reményeik szerint megvalósítanak majd.

Magyar Kurír