Bűnbocsánat-ünnep Assisiben

Nyomtatás

ImageXVI. Benedek vasárnapi Úrangyala-imádságában utalt az emléknapra, amelynek csúcspontja az augusztus 2-i Porciunkula-búcsú. Szent Ferenc tette a Porciunkula-kápolnát az Isteni irgalmasság egyik szentélyévé. Az Assisi bűnbocsánat ünnepe minden évben hívek ezreit hívja.

„Azt akarom, hogy valamennyien a Mennyországba jussatok". 1216. augusztus 2-án Szent Ferenc ezekkel a szavakkal fordult Assisiben az általa épített Porciunkula-templomban összegyűlt hívekhez, miután elnyerte III. Honorius pápától a teljes búcsút mindazok számára, akik megbánták bűneiket és meggyóntak. Attól kezdve minden évben augusztus elsején éjféltől kezdve egy napig bűnbocsánatot lehet nyerni önmagunk és elhunytaink számára valamennyi ferences templomban. Ennek feltétele: a szentgyónás, szentáldozás, valamint a Hiszekegy és a Miatyánk elimádkozása és egy imádság a pápa szándékára.
A Vatikáni Rádiónak nyilatkozott az ünnepről Saul Tambini, az assisi-i Angyalos Szűz Mária bazilika Porciunkula-felelőse. A bűnbocsánat ünnepe az évszázadok során egyre inkább fejlődött. Ennek egyik alapvető indoka a bűnbocsánat szó jelentőségében rejlik, hiszen a zavaros időszakokban, mint a mostani is, vitathatatlan értéke van spirituális értelemben és az egész társdalom számára is.
A ferences atya felidézte Simone Weil látogatását a Porciunkula-kápolnában 1937-ben. A híres filozófusnő később beszámolt erről az élményéről egy pap ismerősének. „Ellátogattam egy kis középkori kápolnába Assisiben, és életemben először éreztem úgy, hogy le kell, hogy térdeljek. Ez volt a filozófusnő spirituális, misztikus útjának kezdete, amely odáig vezetett, hogy zsidó származásúként áttért a keresztény hitre. Ez egyike annak a sok tanúságtételnek, amelyet a világ különböző részeiről, eltérő motivációval ideérkező személyek tesznek. Itt találnak valamit, amely belsőleg arra ösztönzi őket, hogy térdre ereszkedjenek a Porciunkula-kápolnában. Tudjuk jól, hogy az ember és a keresztények méltósága mennyire függ ettől a letérdelni tudástól – zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjúját Saul Tambini.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír