Az október 16-án esedékes Élelmezési Világnapra írt üzenetében XVI. Benedek a következő témákra hívja fel a világ közvéleményét: óvni kell a víz és a természeti javak kincsét, anyagi támogatást kell nyújtani a mezőgazdaság fellendítéséhez. A magánérdekeket félretéve meg kell valósítani az emberarcú szolidaritást. Ehhez szükséges a nemzetközi intézmények megújítása a szubszidiaritás elve alapján.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) római székházában október 15-én, pénteken délelőtt csúcstalálkozót tartottak, amelyen megvitatták a világnap témáit. A pápa üzenetében felhívást intéz a gazdag országokhoz: nagylelkűen küzdjék le az éhínséget, amely ma egy milliárd személyt sújt. Az idei világnap mottója: „Együtt az éhezés ellen”.

Gyalázatos az a tény, hogy az ígéretek ellenére 2010 végén még mindig 925 millió az éhezők száma a világon – mondta a FAO főigazgatója Jacques Diouf. Renato Volante érsek, a Szentszék FAO melletti állandó megfigyelője az ülés résztvevőinek felolvasta a pápa üzenetét. XVI. Benedek szintén kritikus a helyzettel szemben: hiányzik a valódi szolidaritás. Gyakran elterelik a figyelmet a lakosság valódi szükségleteiről, nem eléggé hangsúlyozzák a mezőgazdasági munka jelentőségét, a föld termékei nem élveznek elegendő védelmet. Ennek következtében jön létre a gazdasági egyensúly hiány. Figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy minden ember elidegeníthetetlen jogokkal és méltósággal rendelkezik.

A pápa ebből az állításból kiindulva egy sor javaslatot tesz, amelyek már megtalálhatók elődei társadalmi tanításában. Ha a nemzetközi közösség valóban egységesen kíván fellépni az éhínség ellen, mint ahogy erre a világnap mottója utal, akkor a szegénységet hiteles emberi fejlődés révén kell leküzdeni. Ennek alapja az a nézet, miszerint a személy három - testi, lelki és spirituális – alkotóelem egysége. Ma a globalizáció nyomására gyökeret vert egy olyan irányzat, amely a fejlődést pusztán a személy anyagi szükségleteinek kielégítésére korlátozza, különös tekintettel a technológiákhoz való hozzáférésre. A valódi fejlődés azonban nem pusztán azt szolgálja, amit az ember birtokol, hanem magába kell foglalnia a testvériség, a szolidaritás és a közjó magas rendű értékeit is. A Szentatya arra szólítja fel a nemzetközi közösséget, hogy az éhség ellen küzdjenek konkrét kezdeményezésekkel, amelyeket a szeretet és az igazság sugall. Legyenek képesek leküzdeni azokat a természeti akadályokat, amelyek az évszakok ciklikus változásához, a környezeti feltételekhez, illetve számos mesterséges akadályhoz kapcsolódnak. Ezáltal megteremthetik a föld javainak egészséges elosztását, végeredményben a békét.

XVI. Benedek pápa egyben gyakorlati stratégiákat is javasol. A rövidtávú élelmezés-biztonságot úgy valósíthatják meg, ha megfelelő anyagi támogatással lehetővé teszik a mezőgazdasági termelés megújítását az éghajlati és környezeti viszonyok romlása ellenére. Nem elegendő azonban pusztán a táplálék biztosítása. Mindenki alapvető joga továbbá, hogy naponta vízhez jusson. Az iparilag fejlett országok legyenek tudatában annak, hogy a világ növekvő igényei megkívánják jelentős támogatásukat. Nem maradhatnak közömbösek másokkal szemben.

Az ilyen magatartás nem szolgálná a válság megoldását. Az egy milliárd éhező megfelelő válaszra vár mind az egyes országok, mind a nemzetközi közösség részéről. Alapvetően fontos a nemzetközi intézmények reformja a szubszidiaritás alapján. Mint ahogy ezt már „Caritas in veritate” k. enciklikájában kifejtette: az intézmények önmagukban nem elegendők, mivel az átfogó emberi fejlődés megvalósítása mindenekelőtt hivatás, tehát mindenki részéről szabad és szolidáris felelősségvállalást igényel.

(vm)