Házasság a természet szerint - vagy ahogy a többieknél látjuk?

Nyomtatás

ImageA válás problémája kapcsán a megelőzés a legfontosabb a Szentatya szerint, vagyis a megfelelő felkészítés a házasság szentségére. Ugyanis a kánonjog abból az előfeltevésből indul ki, hogy az ember tudja, hogy mi is a házasság, hiszen az az emberi természetben gyökerezik. Tehát az ember alapvetően a természet szerint házasodik.

 

 

 

 

 

Manapság azonban változott a helyzet, mutatott rá a Pápa két északolasz egyházmegye papságával tartott találkozóján Auronzo di Cadore-ben. Ma az emberek, így gyakran a katolikusok is, nem a természet, hanem a többi ember példája nyomán kötnek házasságot. Azt teszik, amit mások is, vagyis azzal az elképzeléssel lépnek házasságra, hogy ha valságba jut, akkor jöhet a következő. Ám nincsenek tudatában, hogy ez a modell ellenkezik azzal, amit a természet sugall. A modern szokásokkal szemben meg kell tanulni, mi az, amit a természet sugall – javasolta a Pápa. Az emberi természetből pedig az életre szóló hűséges házasság következik, a maga szenvedéseivel együtt is, hiszen a szeretetben együtt növekedés néha fájdalommal jár.

A házasságra történő felkészítésnek, a jegyeskurzusnak el kell vezetnie a teremtés rendjének újrafelfedezéséhez, hogy a jegyesek döntése a Teremtő akarata szerinti házasságra vonatkozzon, ne pedig a korszellem és „a többiek” példájának puszta követése legyen.

A házasságkötést követően pedig kívánatosnak nevezte a Szentatya a családgondozást, legalább az első tíz évben, és különösen fontosnak nevezte ebből a szempontból a családközösségek szerepét. Ha pedig a házaspár „mégsem képes tartani magát a kezdeti szándékához”, vagyis a házasság válságba jut, meg kell vizsgálni a kötelék érvényességét szentségi szempontból. Amennyiben érvényes volt a házasság, nem lehetséges az újabb házasságkötés, ami persze fájdalmas életállapot, csakúgy, mint az, amikor ennek ellenére új, immár nem szentségi kötelékre lépnek, ami kizárja őket az Egyház szentségeiben való teljeskörű részesedésből. Ilyenkor a feladat megtanítani együttélni ezzel a fájdalmas helyzettel, felfedezni a szenvedés értékét, aminek nagyon pozitív szerepe is lehet, amennyiben segíti a személyiség fejlődését.

 

vatikanifigyelo.freeblog.hu