A valóság egészét komolyan véve kell felelősséget vállalnunk

Nyomtatás

ImageMa, szeptember 4-én kezdődik a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés Nagyszebenben. A Vatikáni Rádió ebből az alkalomból interjút készített Erdő Péter bíborossal, esztergom-budapesti érsekkel, a CCEE elnökével. A beszélgetést szerkesztett formában közöljük.

 

– Bíboros úr milyen várakozással tekint e fontos találkozó elé?

– Örömmel várom ezt a találkozót, amelynek különlegessége lesz maga a színhely és különlegessége az időpont. Hiszen olyan időben találkoznak Európa keresztény vezetői, amikor már az Európai Unió olyan tagokkal is bővült, mint Románia és Bulgária, ahol a lakosság többsége ortodox-keresztény. Továbbá az Unión kívüli országokban is a rendszerváltozás után eltelt már annyi idő, hogy mind a keleti szertartású katolikus, mind pedig különösen az ortodox egyházak erőre kapjanak, és szélesebb körökben kezdjék el teljesíteni a küldetésüket. Azt hiszem, hogy az európai kereszténységen belül az ortodoxiának a jelenléte sajátos hangsúlyt is kap az idei találkozón. Ugyanakkor ennek a találkozónak mottója is van, amely azt sugallja, hogy Krisztus világossága mindenkinek világosság, hogy az ő fénye kell, hogy megvilágítsa Európát is.
 
– Ennek a mottónak a fényében melyek azok a kihívások, amelyekre Európa keresztényei közösen válaszolhatnak?
 – A keresztény ember, bármilyen felekezethez tartozzék is, meg van győződve arról, hogy a világot Isten teremtette, hogy Isten személy, aki szeret minket, hogy Krisztus a második isteni személy megtestesült, értünk emberré lett, hogy az ő személye egyben a legnagyobb kinyilatkoztatása is Isten szeretetének, és mindannak, amit Isten az emberiséggel közölni akart. Tehát az életünk, az emberiség élete nem értelmetlen, vagy véletlennek az eredménye, hanem egy nagyszerű isteni tervbe illeszkedik bele. Isten szerepet szán mindannyiunknak, és a világnak, a teremtett világnak a törvényszerűségeiből, valamint a kinyilatkoztatásból tudjuk meg, hogy mi a dolgunk. Éppen ezért tisztelnünk kell a teremtett világot, szeretnünk kell azt. Ez egyúttal a természetvédelemnek, a teremtés iránti együttérzésnek, a természet jobb megismerésének és gondosabb kezelésének az útmutatása is, és ez a gondolat egyébként számos keresztény szerzőnél és egyházi megnyilatkozásban egyre inkább hangsúlyt kap. Tehát ez a felelősségnek egy sajátos szempontja. Azután természetesen az is, hogy az emberi közösségben vannak viselkedési szabályok, még mielőtt a törvényhozók ezeket leírnák. Vannak az emberi mivoltunkból fakadó olyan imperativuszok, amelyeket észre kell vennünk, és követnünk kell, ha élni akarunk: egyénként vagy közösségként. Régen természetjognak is nevezték ezeket, ma is van, aki ezt a kifejezést méltán használja az effajta fajta követelményekre. Azután ebből adódik, hogy az emberi törvényhozó nem járhat el önkényesen, nem változtatgathatja a szabályokat kénye-kedve szerint, hanem a valóság egészét komolyan véve kell az embernek a saját társadalmi felelősségét is vállalnia, és tovább építeni a viselkedésnek azt a kultúráját, amit a mai kor megkíván. Azt hiszem, hogy ebben a keresztény hitünk igazi útmutató tud lenni.
 
– A nagyszebeni ökumenikus találkozó három utolsó napja, vagyis szeptember 7-e, 8-a és 9-e párhuzamosan zajlik majd a Szentatya mariazelli látogatásával. Mindkét város, Mariazell és Nagyszeben is nagyon erősen kötődik a magyar kultúrához, a magyar hívekhez. Milyen különös üzenetet hordozhat ez számunkra a bíboros úr szerint?
 – Az biztos, hogy Magyarország körül most nagy események zajlanak a vallási életben, és azt hiszem, hogy mindezeken az eseményeken jelenetős küldöttségekkel veszünk részt. Nagyszebenben én magam vezetem a magyar küldöttséget is, de ez kötelességszerű, miután a két szervező testület a CCEE és a KEK elnökei azok, akik összehívták ezt a találkozót, így ebből a szempontból is kötelességem ott jelen lenni. Ugyanakkor a Mariazellbe induló magyar küldöttséget Pápai Lajos püspök úr, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökhelyettese fogja vezetni. Tehát azt hiszem, hogy erőnkhöz mérten mindkét helyen részt veszünk, mégpedig odafigyeléssel és örömmel. Mind a két alkalomra készültünk is egyébként, voltak előtalálkozók a nagyszebeni ökumenikus rendezvényhez, és voltak olyan zarándokutak, ifjúsági és más zarándoklatok különösen Nyugat-Magyarországról, amelyek az utóbbi időben Mariazellbe indultak és ott vettek részt különböző programokon.
 

Magyar Kurír

 

Image