Történt, hogy egy legényke egy csomó gerlét fogott, és éppen eladni vitte éket, amikor Szent Ferenccel összetalálkozott.

 

 

 

 

 

A szent mindig nagy gyöngédséget tanúsított a szelíd állatok iránt, ezért szánakozva nézett a gerlékre, és azt mondta a legénykének: – Ó, kedves fiacskám, kérlek, add nekem ezeket a gerléket, akikhez a tiszta, alázatos és hű lelkeket hasonlítja a Szentírás, nehogy ezek a jámbor és ártatlan madarak kegyetlen ember gyilkos kezeibe kerüljenek.

A legényke Isten indítására habozás nélkül odaadta valamennyit. Szent Ferenc pedig ölébe telepítette őket, és kedvesen így kezdett beszélni hozzájuk: – Ó, húgaim, egyszerű, ártatlan és tiszta gerlicék! Miért engedtétek magatokat megfogni? Most hogy sikerült megmentenem a haláltól benneteket, fészket készítek számotokra, hogy a Teremtő parancsa szerint szaporodjatok és sokasodjatok.

Valóban fészket készített számukra, ők pedig elhelyezkedvén tojásokat tojtak benne, s a barátok szeme láttára költötték ki fiókáikat. Szelíden éldegéltek Szent Ferenc és testvérei társaságában, mintha ott, a baromfiudvarban fölnevelt csirkék lettek volna. Soha szét nem repültek, addig, amíg Szent Ferenc áldásával el nem bocsátotta őket.

A legénykének pedig, akitől a gerléket kapta, azt mondta Szent Ferenc: – Fiacskám, te még egyszer tagja leszel ennek a rendnek, és dicséretesen fogod szolgálni Jézus Krisztust. – Így is történt, mert a legénykéből barát lett, és nagy jámborsággal élt a szerzetben.

Krisztus dicséretére. Ámen.

www.magyarkurir.hu