A ferences rend miniszter generálisa, José Rodriguez Carballo február végén Spanyolországba látogatott, hogy részt vegyen a ferences misszionáriusok égi pártfogója, Szolánói Szent Ferenc halálának négyszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken.

 

 

 

 

Ő a ferencesek egyik legismertebb szentje, különösen Dél-Amerikában népszerű. Hegedűvel szokták ábrázolni, mert nagyon szépen játszott a hangszeren, és missziósként, amíg nem tudta az indiánok nyelvét, gyönyörű játékával vonzotta maga köré a bennszülötteket.

Szolánói Szent Ferenc 1549-ben Cordoba tartományban, Montilla nevű településen született. Jezsuita kollégiumban tanult, tizenhat évesen lépett be a ferences rendbe. Felszentelése után elöljárói egy időre az ének tanításával bízták meg, mert kiváló zenész volt. 1583-ban a dögvész sújtotta vidékek fáradhatatlan látogatója és a betegek gondozója. Andalúzia apostolaként emlegették.

A személyét övező nagy tisztelet elől menekülve és missziós buzgalomtól vezérelve Dél-Amerikába ment, és Peru apostola lett: ezreket keresztelt meg, gyógyított, prédikált a népnek, s mindenki Isten küldöttének tekintette. Még ma is tisztelik azokat a helyeket, ahol lakott, étkezett vagy éppen hegedült.

1595-ben elöljárói a limai kolostor vezetését bíztak rá. Élete utolsó éveiben mindenkit ámulatba ejtett csodáival, amelyekért az Újvilág csodatevője névvel illették. 1610. július 14-én, Szent Bonaventúra ünnepén halt meg szentmise közben. Lima város tanácsa a nép sürgetésére pár év múlva a perui főváros védőszentjévé nyilvánította. XIII. Benedek pápa avatta szentté 1726-ban.

Jó barátod leszek

Halála előtt egyik rendtársa kérte: „Atyám, most, hogy az Isten téged az égbe fölvesz, emlékezzél meg rólam, midőn örök országába jutsz.” Ő pedig örvendezve így válaszolt: „Valóban az égbe jutok, de egyedül csak Krisztus urunk halálának és szenvedésének érdemei által, mert én nagy bűnös vagyok, de amint az égi hazába érkezem, jó barátod leszek.”

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír