Jézus a
világ világosságának
hívja
hűséges tanítványait, „ha
világot
gyújtanak, nem rejtik a véka alá,
hanem a
tartóra teszik, hogy mindenkinek
világítson” Szent
Bonaventúra ilyen tartóra helyezett
fáklya az
Egyházban, a ferences rendben.
1218-ban
született. Gyermekkorában egyszer
súlyosan
megbetegedett, ekkor anyja szent Ferencnek ajánlotta, ha
felépül. Csodás
gyógyulásának
emlékére kapta a Jó szerencse nevet.
Erre a
gyerekkori gyógyulásra mindig
megrendülten és
hálásan emlékezett. Tudása
és
bölcsessége mély
vallásossággal
és alázattal párosult. Habár 27
évesen a párizsi egyetem
tanárává
lett, egyik ferences tanártársa Halesi
Sándor
így nyilatkozott róla: „Ez az igazi
Izraelita,
kiben mintha Ádám nem is vétkezett
volna.”
Tudását és keresztény
bölcsességét, két olyan
könyvből
merítette, amely mindenki számára
elérhető:
a teremtett
világ, és a kereszt.
A. Teremtett világ:
Isten szeretetből
megteremtette a világot. Korlátlan
Úrként
fenntartja és kormányozza, mégis
szeretet
tervének kivitelezésébe bele vonja az
embert.
Megadta azt a képességet, hogy
önállóan cselekedjünk,
és így
szabad akarattal vegyünk részt a
gondviselésben. Az
ember a Teremtő munkatársává lett.
Így nem
kizárólag haszonélvezői vagyunk a
világnak,
hanem tevékenyen hozzá kel járulnunk a
világ
szépítéséhez és
megőrzéséhez. Sok mindent láthatunk,
ami az ember
keze munkáját dicséri.
Emlékszem, hogy
amikor Rómában felmásztunk a szent
Péter
bazilika kupolájára, onnan be lehetett
látni a
Vatikán kertjébe. Csodaszép
zöld volt minden.
A fák formásak, gondozottak, rendezett utak,
világosan látszott az ember gondoskodó
keze nyoma.
Az ember széppé teheti a
környezetét. Viszont
nagy károkat is okozhat, amikor erdőket pusztít
ki,
és a civilizáció
ürügyén
tönkre teszi a környezetét.
B. A kereszt
A hagyomány
szerint szent Bonaventúrát egyszer
meglátogatta
Aquinói szent Tamás, aki
megkérdezte:” hol a
te könyvtárad ?”. Szent
Bonaventúra a
keresztre mutatott és azt mondta, hogy „ez az
én
könyvtáram.”
Nagyon
hozzászoktunk a tevékenykedéshez,
és a mai
világ állandóan
teljesítményre
ösztönöz bennünket. Azonban Isten
tervébe
nem kizárólag a cselekvés
eszközeivel
kapcsolódhatunk bele. Az imának és a
szenvedések felajánlásának
óriási ereje van. Ismertem egy olyan embert, aki
haláláig több évtizeden
át
ágyhoz kötött beteg volt. Nagyon sokan
jártak
hozzá lelki tanácsért, vagy
imát
kértek. Ő órákra beosztotta a
szenvedéseit
és így ajánlotta fel
azokért, akik a
segítségét
kérték. Cselekedetekben
nem lehetett lemérni, hogy mit tesz, de az élete
nagyon
értékessé lett, sokkal
értékesebb,
mint sok eltékozolt egészséges
élet. Szent
Bonaventúrát, amikor
bíborossá
nevezték ki, akkor a pápai követek
épp a
kolostor konyhájában
találták, amint
mosogatott. Mivel épp fogalt volt megkérte a
követeket, hogy a bíborosi kalapot
akasszák fel a
fogasra, mert nem tudja átvenni.
Életpéldája, ragyogóan
világit. A
szentírás szavaival nem a világ
bölcsességét hirdeti, hanem Isten
titokzatos rejtett
bölcsességét és arra
tanít, hogy lelki
emberekké váljunk.