A magvetőről szóló példabeszéd egyik fontos tanítása, hogy miként a
föld minősége határozza meg a termés mennyiségét, ugyanúgy az
igehirdetés eredménye nagy részben függ a hallgatóság hozzáállásától.
Isten szavát mindig azzal a nyitott szívvel kell hallgatnunk, amely
kész a hallottak megvalósítására. Arra kell törekednünk, hogy ne
maradjon lelkünkben terméketlen vagy eredménytelen az isteni szó, hanem
bőségest termést hozzunk. Könnyebben abba a hibába eshetünk ugyanis,
hogy elegendőnek tartjuk a szavak szépségében való gyönyörködést, s nem
gondolunk arra, hogy az ezek szerinti élet jelenti számunkra az
üdvösséget. Krisztus által elérhető közelségbe került hozzánk az
igazság szava.
„Mivel pedig napjainkban egyre fokozódik a nők tevékenysége a társadalom életében, igen fontos, hogy egyre nagyobb szerep jusson nekik az Egyház apostolkodásának különféle területein is” – olvassuk a II. Vatikáni Zsinat világiakról szóló határozatában. Szent Pált is egyaránt segítették apostoli lelkületű férfiak és nők, Jézust, és tanítványait is segítették áldozatos nők. Az ő lelki leszármazottai azok az apostoli lelkületű nők, akik tevékeny szerepet játszanak az Egyház evangelizációs, karitatív, nevelő munkájában. (Adoremusz 2004)
A reformáció korának nagy szentje, aki a nehéz időkben is Jézus mellett tört lándzsát. Szavaival és életével hitünk nagy titkáról, Jézusa Krisztusról tett tanúságot. Bátorítson pélája, hogy mi is tanúságot tehessünk Jézus szeretetéről.
BELLARMIN SZENT RÓBERT 1542-ben született a Toscanai Montepulcianoban. Vallásos családba született, a 12 testvér közül két fiú lett pap, és három lány apáca. Apja eleinte nem egyezett bele, de Róbert és anyja állhatatossága győzött és végül mégis engedett. Róbert beléphetett 1560-ban a Jézus Társaságába, pappá szentelték 1570-ben. Ezután Lőven-ben (Belgium) professzor és egyetemi szónok lett
1576-tól 1580-ig a Római Kollégiumban teológiát tanított, és kiváló hitvitákat tartott hitünk védelme érdekében. 1599-ben bíboros, majd Capua érseke lett, sok kérdést megoldott a római kongregációkban. Szerette volna elkerülni a kinevezéseket, ezért is lett jezsuita, de alázattal engedelmeskedett. Sokat kellett küzdenie rendszeres fejfájásával. 1605-től haláláig ismét Rómában tartózkodott. A trentói zsinatnak és a katolikus megújulásnak egyik főszereplője, hittudósa volt.
1586-ban hatalmas művet adott ki a protestáns tanítások cáfolatára és a katolikus tanítás védelmére: "Vitás hittanitások korunk eretnekségeivel szemben" címmel. (Ez a műve ihlette Pázmány "Kalauz"-át is!) Pázmány Péternek mestere és példaképe, és Gonzága (Szent) Alajos lelki vezetője volt. VIII. Kelemen pápa halála után csaknem pápává választották.
Rómában, 1621. szeptember 17-én halt meg. Bár a szentté avatási eljárása már hat évvel halála után megindult, csak 1923-ban avatta boldoggá és 1930-ban avatta szentté XI. Piusz pápa. 1931-ben került az egyháztanítók sorába. Sírja a San Ignazio templomban van.