Bíró Antal atya emlékére

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Istenkeresok_7039.jpgMindannyiunk szívében gyásznap van, mert Antal atya itt hagyott minket. Az ember, aki példa volt arra, hogy kell Istenbe bízni, hogy érdemes élni és feláldozni az életedet érte, sajnos a tegnap elhunyt. Én személy szerint tőle azt tanultam, hogy nincs fájdalom, ha bízunk, az Istenben minden fájdalmunk elmúlik. Nekem elég volt 2 perc, hogy rájöjjek erre a tényre.

 

 

Amikor Antal atya eltörte a lábát 4 évvel ezelőtt, odamentem hozzá és fel akartam emelni a földről, de azt mondta, hagyjam, mert eltört a lába. Mondtam neki, hogy ilyet ne mondjon, mert az nem lehet, de ő erősítette, hogy ne mozgassam és hívjam a mentőt. Így is tettem, majd kis idő múlva jöttek is érte. Láttam a szemeit, kissé könnybe voltak borulva, de egy szóval sem mondta azt, hogy fáj a lába, pedig az orvosok kérdezték és azt mondta, hogy nem fáj, még akkor is, ha ők azt állították, hogy lehetetlen, hogy semmit se érezzen. Végig kísértem aznap mindenhol, és olyan törést szenvedett, hogy már helyre csak úgy hozhatták, ha megműtik. Raktak is a lábába egy pár kiló vasat, de féltek attól, hogy nem fogja bírni a műtétet. Ő maga írta alá a papírt nem is egyszer, hogy vállalja az operációt. Még papot is hívtak, hogy az utolsó kenetet adja fel neki, de ő elkergette, mert tudta, bízott benne, hogy még élni fog. Pár hét múlva, amikor meglátogattam, kérdeztem tőle, hogy-hogy nem fájt a lába, aznap amikor elesett? Ő azt felelte: „fiam fájt, de nem arra gondoltam”.Már pedig nekem szokott fájni a fogam és nem tudok nem gondolni rá, mondom neki, mi a titok mire kéne, gondoljak? Erre ezt a választ kaptam: „Istenre és arra, hogy ő mit meg nem tett értünk, mennyi fájdalmon ment keresztül”  Ez az ember megváltoztatta, az életemet, én az óta sem érzem, úgy, hogy volna-e olyan nehézség az életemben, amin nem tudnék keresztül menni. (Jó a fogfájást, azt ne számítsuk) Antal atya hosszú élet titka, a bór volt, mindennap megívott egy pohárral. Szerintem ma már Istennel együtt szürcsölgeti ott fent a menyben az életet adó finom levet. És a verseit most már Márton Áron püspöknek személyesen is elmondhatja, talán egy pohár bort vele is megiszik, hiszen ő szentelte pappá. Nyugodjon békében kedves Antal atya én bízom benne, hogy nincs ott rossz helyen és abban is bízom, hogy a Szűzanya az örök élettel jutalmazza meg amiért nagyon szerette Őt is. 
V.Razvan