Mennyire törékeny, sebezhető a mai modern világ!!

Csaba t.

Több mint 40 napig volt víz nélkül 5 millió ember – de senkit sem érdekelt

A nyugati média együttérzése sajátosan szelektív.

A tél közepén, decemberben és januárban egy több mint ötmilliós nagyváros teljes lakossága tiszta ivóvíz nélkül maradt. Lajtos kocsikkal szállították a vizet távolabbi területekről, és az emberek műanyag kannákban vihették haza a szűkös, gondosan kiporciózott fejadagokat. A krízis 44 napig tartott – de legfeljebb az apróhírek között lehetett olvasni róla.

Az érintett nagyváros ugyanis Damaszkusz, és a fősodorbeli média empátiája látványosan megcsappan abban az esetben, ha egy háborús bűncselekmény áldozatai történetesen a szír polgárháborúban „rossz” oldalnak minősített térfélen találhatók. Márpedig Damaszkusz lakossága szinte teljes mértékben megmaradt a kormány oldalán, ezért nem nagyon számíthat olyan figyelemre, mint a felkelők által uralt Kelet-Aleppó, amelynek szenvedése decemberben hetekig a világlapok fő témája volt. Igaz, azóta érdekes fordulat történt, ott is – a kormányerők győzelme után – elapadtak a tudósítások, és már segélyszállítmányok se érkeznek, csak az oroszoktól.

December közepe óta sújtja ivóvízhiány Damaszkuszt és környékét

A damaszkuszi vízválság elmeséletlen sztorija december 2-án kezdődött, amikor a felkelők dízelolajat öntöttek az Ajn al-Fidzsa településen található központi vízmű tározójába. Ezzel a nagyváros ötmillió lakóját egy csapásra megfosztották a tiszta ivóvíztől, ami egyébként az ENSZ szerint is háborús bűncselekmény.

A felkelők azt állították, hogy a vízművet nem ők tették tönkre, hanem a kormány bombázása, de bombázás abban az időben még nem volt. Utána viszont nagyon is, mert a kormányerőknek muszáj volt „ráfordulni” teljes erőből a vízbázist jelentő Barada-völgyre, hiszen tartósan a főváros nem maradhatott víz nélkül. A probléma megoldása szabályosan létkérdéssé vált az Aszad-rendszer számára, meg annak az ötmillió embernek is, akik járulékos veszteségként szerepeltek a Nuszra Front haditervében. A víz elvételével a felkelőknek az lehetett a célja, hogy a kormányerők figyelmét hosszabb időre eltereljék más pontokról, és érzékeny veszteségeket okozzanak.

A Barada-völgy

A helyzet megértéséhez érdemes szemügyre venni Damaszkusz környékének földrajzát. Az ősi város tulajdonképpen egy kiterjedt, jól művelhető oázis közepén helyezkedik el, a fölé magasodó hegyek lábánál. A környéket a Barada nevű folyócska élteti, amely egy szűk magashegyi völgyből érkezik. Ennek a völgynek a közepén helyezkednek el az Ajn al-Fidzsa-i források. A jelentőségüket már a rómaiak is felismerték, akik annak idején kő forrásfoglalatot és egy nimfeumot építettek, a jelenlegi tározók elődjét pedig a 20. század elején az oszmán hatóságok építették ki. A folyamatosan bővülő víztározó-együttes később kapott egy modern betondobozt. A hely a modernizáció előtt festőien szép volt (erről itt látható néhány régi fénykép).

A Damaszkusztól 15 kilométerre fekvő Ain Al-Fidzsa település víztározója

Amikor 2012-ben Szíria jelentős részén elharapódzott a felkelés, a Barada-völgy falvai is fellázadtak, és elzavarták a rendőrséget. A helyi lakosság a nyugati sajtó által mérsékeltnek nevezett Szabad Szír Hadsereghez húzott, és ezen a területen valóban kialakult egy alvó front, a felek között hallgatólagos megegyezéssel. A kormányerők nem mentek be a völgybe, a felkelők pedig beengedték a vízmű szakembereit a forrásokhoz, így a vízellátás a háború alatt zavartalanul üzemelt.

2016 végére azonban a völgyben egyre inkább meghatározó erővé váltak a radikális iszlamisták. A Dzsabhát Fatah al-Sám (leánykori nevén Nuszra Front, vagyis az Al-Kaida szír szárnya) harcosai megszerezték az ellenőrzést a források fölött, és amikor elkeseredtek az aleppói vereségek híre miatt, megmérgezték és elvágták a vizet.

A víztározó környéke romokban van

A következő 44 napban Damaszkusz szomjazott, a kormányerők pedig szénné bombázták a háborútól addig jórészt megkímélt Barada-völgyet, hogy megtörjék a felkelők ellenállását. A völgy alján található hét falu rommá vált. A helyi milicisták látva, hogy elszabadult a pokol, tárgyalásokat kezdtek a kormánnyal, és szerették volna megadni magukat, a nuszrások viszont kitartottak a végsőkig. A bombázásokban a vízmű betonépülete megsérült, a tető leszakadt.

Kormányerők érkeznek a Damaszkuszt ellátó legnagyobb víztározóhoz

Január elején a kormányerők bevették a völgykatlan bejáratát, de magát Ajn al-Fidzsát csak január 28-án tudta elfoglalni a hadsereg. Ezen a ponton az iszlamistáknak is elegük lett, és egyezséget kötöttek a kormánnyal. Szíriában már bevett gyakorlata van annak, hogy ilyenkor mi történik. A fegyveresek választhatnak, hogy élnek a felkínált amnesztiával, és leteszik a fegyvert, ebben az esetben a falvaikban, városaikban maradhatnak civilként, vagy harcolnak tovább. Azok, akik a további harcot választják, szabad elvonulást kapnak. A nehézfegyvereket átadva a kormány által biztosított buszokon távozhatnak az északi Idlib tartományba, ahol bőségesen kínálkozik lehetőség a további vérontásra, mert a nagy polgárháborún belül zajlik még egy kisebb, lokális a nuszrások és más szervezetek tagjai között.

A mérnökökön a sor, hogy helyreállítsák az okozott károkat

A Barada-völgyben körülbelül 3500 felkelő élt az amnesztia lehetőségével, és 1600-an választották a távozást. Az első húsz busz 400 fegyveressel január 29-én távozott, miközben a vízművek mérnökei megkezdték a tározó helyreállítását. Egy-két héten belül valószínűleg megint lesz víz a szír fővárosban. 

Fotó: AFP/Europress

www.valasz.hu