Múltba tekintettek, jövőbe néztek az újfalvi falunapok programjain

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_17ujfalufalunapok.jpgA szeretetről, a családról, a múltba tekintésről szóltak az idei faluünnep programjai Gyergyóújfaluban. A szervezők olyan személyiségek munkásságát helyezték középpontba, akiknek tevékenysége hozzásegítette a települést a fellendüléshez.

Az utóbbi évek programjaihoz mérten idén kissé szűkösebbre szabott kínálattal szervezte meg a falunapokat Gyergyóújfalu önkormányzata. Számítottak arra, hogy idén is pályázati forrásokat használhatnak fel az eseménysor megszervezésére, de négy pályázatuk közül egyik sem volt nyerő. Nehezebb volt az idén megrendezni a falunapokat, mint például az utóbbi négy alkalommal, amikor pályázatokat nyertünk a programok finanszírozására, és több mint 100 ezer lejt költhettünk az eseményre. Így 30 ezer lejt fordítottunk a programokra. Ekkora összegből nehéz volt úgy összeállítani az eseménysort, hogy tartalmas is legyen, és minden réteget megszólítson – mondta el a Gyergyói Hírlapnak Egyed József, Újfalu polgármestere. Ettől eltekintve sikerült tartalmas időtöltést kínálni a sport, a kultúra iránt érdeklődőknek, választékosak voltak a szórakoztató programok, és voltak lelki feltöltődést nyújtó mozzanatai is a rendezvénynek.
A háromnapos program egyik fő eseménye volt Böjte Csaba ferences rendi szerzetes előadása, amelyre szombaton délután, a szabadtéri események helyszínén, a labdarúgópályán került sor. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójaként, közel 6000 gyermek „apjaként” osztotta meg gondolatait.
Erőszakkal, durvasággal nem lehet szebb jövőt építeni, maga Jézus is erre tanít, és magyar szentjeink cselekedetei is ezt példázzák – hangoztatta. Vajon nekünk ez sikerül? – intézte a hallgatósághoz a kérdést Csaba testvér. Mintegy válaszként mesélte el saját tapasztalatát néhány neveltjével. „Páran nagy figurák voltak, állandóan csinálták a fesztivált az iskolában. A tanárokkal közösen minden pedagógiai eszközt kipróbáltunk, de semmi nem vált be. Akkor azt mondtam a kollégáimnak: annyit mostuk ezeknek a gyerekeknek a fejét, most mossuk meg a lábukat is. Jézus megpróbálta, neki bejött, hátha nekünk is sikerül. Nagycsütörtökön ki is ültettük ezeket a gyerekeket a templomba az első padba (…) Jött az igazgató egy lavórral, hoztam én is a kancsót, és szépen minden gyerek elé letérdeltünk, megmostuk a lábukat, utána lehajoltam, s megcsókoltam a lábukat. A templomban hatalmas csend lett, és bennem is. Elmondani egyszerűnek tűnik, de nem volt könnyű annak megcsókolni a lábát, aki annyi borsot tört az orrom alá. (…) Nem lettek egyből szentek, de örömmel mondhatom el, hogy ezekből a gyerekekből négyen később munkatársaim lettek. (…) A bajt mindig mi csináljuk saját magunknak, mi okozzuk legtöbbször egymásnak. Azt hiszem, hogy ha tudnánk Jézus útján járni, szépen, szelíden tudnánk egymással beszélni, a gyermekeinket az ölünkbe tudnánk ültetni, jó szóval, szeretettel nevelni, akkor jobb világ lenne” – hangzott az intelem. Böjte Csaba egyébként ajándékot is hozott a falunapozóknak: dévai neveltjei néptáncelőadással örvendeztették meg a közönséget.
A szeretet, a család tematikája mellett a múltba tekintés is része volt a falunapi programoknak. Ez a tematika egy olyan korszakot helyezett középpontba, amelyet nem szívesen idéznek fel az emberek. Mindenki fél visszanézni a kommunizmusba; szívesebben tekintenek még régebbre, a magyar világ idejére. Én azt tartom, hogy ki, mitől fél, attól nem szabadul. Ezért foglalkozunk a falunapok keretében egy keveset a kommunizmus időszakával. Nem szeretnénk szépíteni azt a kort, de el kell ismernünk, hogy akkor is születtek jó dolgok – mondta Egyed József. Mint ismertette, a pénteki minifoci-bajnokságon a néhai Kelemen Csabára emlékeztek, aki a kommunista érában Gyergyóújfalu aranycsapatában játszott. Néhány évvel ezelőtt még Újfaluban ő tartotta fenn a sportéletet. A pénteki torna több mint 15 résztvevő csapattal zajlott, közöttük volt Kelemen Csaba egykori csapata. „Az eseményen köszönetet mondtunk azoknak az embereknek, akik az átkosban is dolgoztak a közösségért” – mondta a polgármester. Vasárnap a művelődési otthonban mutatták be a csíkszeredai Rákosi Zoltán Életeim című könyvét. Az esemény keretében az újfalvi bánya fénykorára is visszatekintettek a résztvevők. Hittel élni a mindennapokat A falunapi programokat Sarlós Boldogasszony ünnepe köré szervezik minden évben; a templombúcsú volt idén is a leghangsúlyosabb esemény. A búcsús szentmise ünnepi szónoka az igaz hitről fejtette ki gondolatait.
Csak az nem törik össze az élet kemény sorscsapásai alatt, akinek rendíthetetlen a hite. Az ilyen ember nem csak szemével nézi a földi eseményeket, hanem lelkével is. Az ilyen ember nem esik kétségbe, nem törik össze, mert tudatában van annak, hogy a szenvedés, a megpróbáltatás is beletartozik Isten örök rendjébe – fogalmazott Adorján Imre atyhai plébános. Kifejtette továbbá, nem az az igaz hitű ember, aki vasárnaponként buzgón imádkozik a templomban, hanem az, aki mindennapjait is a hit szerint éli. Kiemelte továbbá a gyermek, az édesanya, a család szerepét, felhívta a figyelmet a rokonok, családtagok, szomszédok egymásra figyelésének fontosságára.
Fotó: Gergely Imre
www.szekelyhon.ro