A gyöngédség a kereszténység lényege

Kategória: Közös Értékeink! Találatok: 183

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Kozosegek_alfredtestver19.jpgGyörgy Alfréd a kamilliánusok és Ferenc pápa találkozójáról

Március 18-án a kamilliánus lelkiségből inspirálódó közösségek tagjait fogadta Ferenc pápa az Apostoli Palota Kelemen termében. A Szentatyával való találkozásról György Alfréd MI, a kamilliánus rend osztrák tartományának generális delegátusa, tartományi elöljáró tájékoztatta szerkesztőségünket.
Március 12. és 14. között tartották Rómában a Kamilliánus Karizmatikus Család tanácskozását, amelyet megkoronázott a Szentatyával való március 18-i találkozás. Ferenc pápa a kamilliánusok nagy családját – a kamilliánus atyákat, a kamilliánus nővérek különböző ágait: Szent Kamill Lányait, Betegek Szolgálólányait; a Krisztus Reménység Világi Intézmény közösségét, a Kamilliánus Nővérek világi intézményének közösségét – melyek ugyanannak a hitnek, ugyanannak a karizmának különböző kifejeződései – és a laikus Kamilliánus Családok elnökét fogadta hétfőn.
„Forrás számunkra a karizma, Szent Kamill lelkiségének adománya a világ és az Egyház számára” – mondta  György Alfréd atya. – Ez a lelkiség, ahogy a pápa is hangsúlyozta, mint minden karizma: ajándék. Ajándék, de nem öncélú, nem az egyén kiteljesedésének lehetősége, mert akkor a karizma nem hiteles. A karizma mindig továbbadandó, mindig mások számára adott, a Szentlélek pecsétje által hitelesített ajándék, amit a Jóisten az emberiség, az Egyház javára ajándékoz. A kamilliánusok karizmáját pedig a szenvedő emberek javára ajándékozta Szent Kamillnak; s akik az ő szellemében élik ezt a közösséget, e karizmát, azoknak ugyanez a feladatuk, hogy továbbadják az irgalmasság üzenetét a világnak; a szenvedés világában újra fölélesszék Isten irgalmas szeretetének kézzelfogható jelei által. 
A találkozó elején a rend generálisa, Leocir Pessini atya köszöntötte Ferenc pápát. Örömét fejezte ki, hogy a kamilliánus karizma különböző képviselői, közösségei találkozhatnak a Szentatyával, és erőt meríthetnek atyai buzdításából – miként a pápa különböző megnyilatkozásaiból, amikor a szerzetesekhez szólt, vagy az irgalmasság évét meghirdetve arról beszélt, hogy közösségben kell szolgálnunk a szenvedőket. „Meggyőződésünk, hogy ezt a közösséget kell erősítenünk – emelte ki György Alfréd atya. – Ezért prófétai volt az idei találkozó.”
A római konferencián – amelyen a kamilliánusok történetében első alkalommal gyűltek össze szervezetten, a világ különböző részeiről a rend különböző karizmáinak képviselői, és közösségben ünnepelték meg a hitüket, az Istentől kapott karizmájukat – arról volt szó, hogy milyen prófétai jel a kamilliánusság; hogyan lehet prófétai jel a kamilliánus karizma a mai világban, a jelenben és a jövőben.
Két prófétai személyt választottak a Szentírásból: a szamariai asszonyt és az irgalmas szamaritánust, akik a Jézussal való találkozásnak, a Jézussal való azonosulásnak különböző kifejeződései – ugyanígy a kamilliánus közösségek is az isteni irgalmasság különböző kifejeződései.
Leocir Pessini generális atya a pápával való találkozón hangsúlyozta, hogy a kamilliánusok folytatják azt, amit Isten rájuk bízott: Isten irgalmas szeretetének jelei akarnak lenni, különösen a világ perifériájára szorultak életében; folytatni akarják az irgalmas szamaritánus gyógyító tevékenységét a sebzett, gyenge és elfáradt emberiség életében; továbbra is élővé kívánják tenni Szent Kamill karizmáját, amelyet az evangéliumból tanult; Szent Kamill szellemében az irgalmasság e karizmáját az Egyházban, az Egyházzal együtt akarják megélni.
György Alfréd atya elmondta: fontos volt a találkozó közösségi jellege, hogy „egy közösség vagyunk, és közösségünket fejezzük ki az Egyházzal és a Szentatyával – kívánva neki az Isten kegyelmét, biztosítottuk fiúi, gyermeki hűségünkről és a testvéri imádság kegyelméről.”
A Szentatya beszédében kifejezte, hogy mennyire fontos számára a közösség, hogy találkozik velük. Örült a generális atya üzenetének, és örömmel fogadta a kamilliánusok nagy családját. „Jellemző Ferenc pápára a vicces, humoros megjegyzés, amellyel viszont fontos dolgokra próbálja fölhívni a figyelmet – mondta György Alfréd kamilliánus atya. – Egy karizma tanúságtételében fontos az életöröm jelenléte; ha nincs jelen az életöröm, nem hiteles a karizma.” A Szentatya arról beszélt, hogy az élet nehéz helyzeteiben, amikor a betegség fölforgatja az életünket, és szükségét érezzük annak, hogy mellettünk legyen valaki, egy testvérünk, egy nővérünk, aki együttérez velünk, aki meg tud vigasztalni, aki támogat – hozzáértő, vigasztaló, támogató jelenléttel –, segíti a beteg embert egészségének visszanyerésében vagy elkíséri egészen az élet határhelyzetéig, az Úrral való találkozásig.
Az Egyház elismeri mint autentikus karizmát a Szentlélek ajándékát, amit az alapító Szent Kamillnak ajándékozott, és a kamilliánusok – a Szentatya kifejezése szerint – élik ezt a karizmát. A rend négyszáz éve éli ezt az ajándékot, példamutatóan. Sokan, akik hősies fokon élték meg e lelkiséget, megtanítják a világnak, hogy hogyan lehet jobban szolgálni az emberek javát, az Egyház és az emberiség gyógyulását. A pápa kiemelte: minden karizma a Szentlélek ajándéka, az ajándékokat pedig nem azért adják, hogy elrejtsük vagy megtartsuk magunknak, hanem hogy továbbadjuk másoknak. Tovább kell adni azt, amit kaptunk; s egy közösség vagy egy szent az Isten népe számára kapja a karizmát. Nem tarthatja meg senki magának. Egy hűségesen megélt karizma sosem az egyén önkifejeződése, hanem mindig az emberiség szolgálata, az emberiség java. A szenvedés világában mindig aktuális marad ez a szeretet.
Szent Kamill karizmájából Ferenc pápa azt emelte ki, hogy e karizmatikus családnak, a kamilliánusok nagy családjának az az egyik fontos üzenete, hogy anyai szeretettel kell szeretni az embereket, az anyai szeretet gyöngédségével (ami benne van a kamilliánus rend alapszabályzatában is). Ne felejtsük el a gyöngédséget.
A gyöngédség nem egy olyan szó, amelyet a szótár mélyén kell elrejteni – hangsúlyozta a Szentatya. Arra buzdított a találkozón, hogy álljunk meg egy picit, és próbáljuk meg megélni a gyöngédséget, mert a kereszténység gyöngédség nélkül nem megy. Ez egy valódi keresztény magatartás. A szenvedő személlyel, a szenvedőkkel való találkozásunk veleje a gyöngédség. Keresztény magatartás gyöngédnek lenni. Gyöngédség nélkül nincs kereszténység. A pápa arra is hívta a kamilliánusokat, hogy az alapítók szellemében folytassák e karizmát, és fedezzék fel az új utakat, az új kihívásokat, amiknek meg kell felelniük, amire válaszolni kell. Az irgalmasság és a gyöngédség karizmája kifejeződésének új formái: az új szenvedési helyzetekben a mai világban új szenvedésformák jelennek meg, testi, lelki szenvedések – mondta a Szentatya. Arra buzdította a rend tagjait, hogy legyenek halló szívvel jelen a szenvedő, szegény emberiség életében, s akkor újra ragyogóvá tudják tenni a karizmát, az ajándékot, amit kaptunk, és így a fiatalok számára is vonzóvá válik az Isten irgalmáról való tanúságtétel.
A kamilliánusok nagy családjával való találkozó végén Ferenc pápa megáldotta a résztvevőket, és áldását küldte a közösségre és minden betegre; kérte, hogy továbbra is imádkozzanak érte.
Egy találkozás, amely emberi. Emberi, ugyanakkor isteni kegyelmet közvetít – mondta a pápával való találkozóról György Alfréd atya. – Valójában ezt vihetjük magunkkal minden találkozásból. Tudunk-e úgy jelen lenni egymás életében, ahogy Isten megálmodta? Tudunk-e jelen lenni úgy egymás életében, hogy az meghatározza a további napjainkat, éveinket? Ahogy a Szentatyával való találkozás meghatározza a kamilliánus karizma jelenét és jövőjét is, ugyanúgy minden hitét megélő keresztény embernek meghatározó találkozásai lehetnek. Mindannyian meghatározóan lehetünk jelen egymás életében. Akkor, amikor átadjuk azt az ajándékot, amit Istentől kaptunk, amikor az ajándék, a karizma, a Szentlélek adománya a közösség számára valóban élhetővé válik. Mindannyian erre vagyunk hivatva – a kamilliánusok különösen –, az irgalmas szeretet tanúságtételére. De nemcsak a kamilliánusok, hanem minden keresztény ember. „A gyöngédség a kereszténység lényege. A kereszténység kifejeződése a gyöngéd anyai szeretet. A szenvedőkkel való találkozások veleje, lényege a gyöngédség. Aki gyöngéd, őszinte, és szeretettel van jelen a másik ember életében, az igazi keresztény, krisztusi, és – akkor is, ha nem a kamilliánus rendhez tartozik – Krisztus irgalmas szeretetének a karizmáját viszi tovább az életben. Imádkozzunk azokért, akik szenvednek, akiknek szükségük van együttérzésre, gyöngédségre, és legyünk mindig a gyöngéd isteni szeretet jelei a szenvedés világában!” – fogalmazott György Alfréd MI, a kamilliánus rend osztrák tartományának generális delegátusa, tartományi elöljáró.

A kamilliánusok római konferenciája és a Ferenc pápával való találkozó alkalmából Vértesaljai László SJ interjút készített György Alfréd atyával. (A beszélgetés a Vatikáni Rádió március 19-i műsorának 11:43 percétől hallható.)
Fotó: Camilliani.org; Vatican Insider
Gátas Judit/Magyar Kurír