Ferenc pápa apostoli levelet adott ki a szerzetesek elbocsátásáról

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Fopasztorok_szerzetferencpapa.jpgA „Communis vita” (Közösségi élet) kezdetű pápai dokumentum néhány módosítást vezet be az Egyházi Törvénykönyvbe. A változtatás azoknak a szerzeteseknek a de facto elbocsátására vonatkozik, akik elhagyták rendházukat és tartózkodási helyük ismeretlen.

Ferenc pápa március 19-én írta alá a motu propriót (lat. saját kezdeményezésű apostoli levél), amely április 10-én lép életbe.
„A közösségi élet alapvető eleme a szerzetesi életnek” – írja Ferenc pápa apostoli levelében, amelyet motu proprio formájában tett közzé, és amely néhány módosítást hozott azokban az eljárásokban, amelyeket a szerzetesi elöljárók alkalmaznak szerzetestársaik elbocsátására intézményeikből azokban az esetekben, amikor azok törvénytelenül és hosszú ideig távol vannak. „A szerzetesek lakjanak saját szerzetházukban, és tartsák meg a közös életet; ne távozzanak el onnan saját elöljárójuk engedélye nélkül” (665. kán.) – fogalmaz az Egyházi Törvénykönyv.
„Az utóbbi évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy olyan helyzetek alakultak ki, amelyekben a szerzetesek törvénytelenül távol vannak a szerzetháztól, kivonják magukat törvényes elöljárójuk hatalma alól, és előfordul, hogy nem találják őket” – hangsúlyozza a pápa. Ilyen esetekben az egyházjog arra buzdítja az elöljárót, hogy „gondosan keresse meg, és segítse, hogy visszatérjen és hivatásában maradjon”. „Gyakran előfordul azonban, hogy az elöljáró nem tudja megtalálni a távollévő szerzetest, tehát legalább hat hónapos törvénytelen távollétet követően megindíthatja az intézményből való elbocsátás eljárását.” „Mindazonáltal amikor ismeretlen a szerzetes tartózkodási helye, nehézzé válik jogi bizonyosságot szerezni a tényleges helyzetről” – folytatja a pápa.
Ennélfogva szükségessé vált, hogy az intézményből való, tényből fakadó (ipso facto) elbocsátás indokai közé sorolják a rendháztól való hosszan tartó törvénytelen távollétet is, amely legalább tizenkét hónapig tart megszakítás nélkül, figyelembe véve a szerzetes ismeretlen tartózkodási helyét. Ezzel módosítják az Egyházi Törvénykönyv 694. kánonjának 1. pontját, amely egyébként előírja, hogy „elbocsátottnak kell tekinteni az intézményből azt a tagot, aki a katolikus hittől közismerten elpártolt, illetve aki házasságot kötött vagy akár csak polgárilag is megkísérelt”. „Ezekben a helyzetekben a nagyobb elöljáró tanácsával együtt késedelem nélkül nyilvánítsa ki ezt a tényt, hogy jogilag nyilvánvaló legyen az elbocsátás.” „A hosszan tartó törvénytelen távollét esetében az elöljáró által hozott elbocsátás kinyilvánítását jogilag a Szentszéknek meg kell erősítenie. Míg az egyházmegyei jogú intézményeknél a székhely szerinti püspöknek kell megerősítenie a kinyilvánítást” – írja elő a motu proprio.
A Communis vita kezdetű motu proprio következtében módosul az Egyházi Törvénykönyv 729. kánonja is, amely a világi intézmények életét szabályozza, amelyek tagjaira nem vonatkozik a törvényes távollét miatti elbocsátás.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News (archív)
Magyar Kurír