A nővérek haját és ruhájuk gallérját levágták, hogy megkönnyítsék a guillotine pengéjének útját - ezen kívül azonban apácaruházatukban vonultak a vesztőhelyre. A fennmaradt írásos emlékek arról árulkodnak, hogy a kivégzések szokásos harsány, tojásdobáló, szitkozódó hangulatát ez alkalommal néma csend váltotta fel. A guillotine-hoz érkezve a nővérek énekléssel törték meg a fagyott csendet: a Veni Creator Spiritust kezdték kántálni. A kivégzésre szólított apácák mindegyike letérdelt Theresa nővér, az egykori zárda vezetője előtt, és megcsókolta a kezében tartott, Máriát és kis Jézust ábrázoló szobrot. 

Tíz nap múlva kivégezték Robespierre-t is...... Tíz nap múlva véget ért a jakobinus diktatúra is, és Robespierre ugyanúgy guillotine általi halált halt, mint a 16 apáca és a sok száz más áldozat, akit kivégeztetett.

A jakobinus terror egyházellenességének estek áldozatul azok a karmelita apácák, akiket 1794. július 17-én végeztek ki, majd tömegsírba dobtak több mint ezer másik lefejezett áldozat mellé a Picpus temetőben. Ők voltak a compiégne-i mártírok, akik énekelve sétáltak a guillotine alá.

A francia forradalom idején, a jakobinus diktatúra, a Maximilien de Robespierre vezette terrorrendszer alatt erős egyházellenesség jelent meg az országban, és sorra zárták be a kolostorokat. 

Erre a sorsra jutott a compiégne-i karmelita apácazárda is, amelynek 16 lakóját a cambrai-i börtönbe zárták egy csoport angol bencés apácával.

Vallásüldözés a jakobinus diktatúrában

A jakobinus terror kicsit több mint egyéves időszaka alatt 300 ezer embert börtönöztek be, közülük 50 ezren soha nem szabadultak ki

– vagy meghaltak a börtönben, vagy pedig kivégezték őket. A francia királyok csontjait kiásták, és tömegsírokba dobták, a Gergely-naptárat pedig elvetették.

A hónapoknak új neveket adtak, hét nap helyett tízből állt egy hét.

Robespierre, bár eleinte ateista nézetek felé vezette a franciákat, később kijelentette, hogy a lélek létezik, és kezdeményezte az ész kultuszát, a Legfelsőbb Lény tiszteletét.

A karmeliták

A Karmelita Rendet a 12. században alapították Szent Bertold vezetésével Kármel hegyénél, amely a mai Izrael északi részén helyezkedik el. A rend Szűz Mária különleges védelme alatt áll, ezért a Mária-kultusz rendkívül erős közöttük. A hagyomány a Kármel hegyén élő remetéiig vezeti vissza a rend eredetét, akik az ókori Izrael prófétáinak örökségét folytatták. Szabályzatuk 16 cikkelyből állt, amelyek magáncellában lakásról, állandó imádkozásról és önként vállalt szegénységről szólnak. A compiégne-i kolostort 1641-ben alapították.

Lázadásnak vélték a kolostori ruhákat

A karmelita nővérek legnagyobb "bűne" az volt, hogy nem akarták elfogadni a kolostorokat (és így az ő zárdájukat) is megszüntető új alkotmányt. Az apácákat a cambrai-i börtönből Párizsba vitték bírósági tárgyalásra.

Itt szerencsétlenségükre csak a kolostori ruháikban tudtak megjelenni a bíróság előtt, mivel a világi öltözetüket éppen mosták, amikor megérkeztek a katonák, akik Párizsba hurcolták őket.

Ezt a tárgyaláson ítélkező bíró provokációnak minősítette, és szinte azonnal halálra ítélte mind a 16 előállított apácát, és még aznap estére elrendelte a kivégzésüket.

Néma csend kísérte őket a guillotine-hoz

A nővérek haját és ruhájuk gallérját levágták, hogy megkönnyítsék a guillotine pengéjének útját - ezen kívül azonban apácaruházatukban vonultak a vesztőhelyre. A fennmaradt írásos emlékek arról árulkodnak, hogy a kivégzések szokásos harsány, tojásdobáló, szitkozódó hangulatát ez alkalommal néma csend váltotta fel.

A guillotine-hoz érkezve a nővérek énekléssel törték meg a fagyott csendet: a Veni Creator Spiritust kezdték kántálni.

A kivégzésre szólított apácák mindegyike letérdelt Theresa nővér, az egykori zárda vezetője előtt, és megcsókolta a kezében tartott, Máriát és kis Jézust ábrázoló szobrot.

Tíz nap múlva kivégezték Robespierre-t is

Tíz nap múlva véget ért a jakobinus diktatúra is, és Robespierre ugyanúgy guillotine általi halált halt, mint a 16 apáca és a sok száz más áldozat, akit kivégeztetett.

Július 17-én a nővéreken kívül huszonhat másik áldozat is a nyaktiló alá került, de róluk szinte semmit sem tudunk.

Angol apácák őrzik a ruháikat

A mártír apácák csontjairól csak annyit tudunk, hogy a Picpus temető egyik tömegsírjába dobták holttesteiket – világi ruháikat azonban megőrizték a börtönben velük élő angol bencés apácák.

A bencések azért érkeztek még a 16. század derekán Franciaországba, mert Angliában VIII. Henrik betiltotta a kolostori életet. 1795. május 2-án tértek vissza hazájukba, megalapították a Stanbrook apátságot, és magukkal vitték a mártír karmeliták ruháit is.

www.origo.hu